13. rész! ~Szerelmünk beteljesülése, majd egy váratlan történés kezdete... ~

Sziasztok! :)
Iszonyatos nagy bocsánatkéréssel tartozom nektek, amiért ennyire későn hozom nektek a következő részt. Ezentúl próbálok aktívabb lenni, és gyakrabban részt hozni. :)
Remélem tetszeni fog. :)
Mint már megszokhattátok, 5 komi után kezdem el írni a következő részt. :)


Most kivételesen nem egy dalt, hanem egy képet párosítanék ehhez a részhez:

Persze egyből lesifotósok tömörültek körénk és nézték az édes találkozásunkat, de most valahogy kicsit sem zavartak. Kéz a kézben sétáltunk el Justin kocsijáig. Az egész délutánt együtt töltöttük. Elmentünk falat mászni, meglátogattunk egy kis aranyos éttermet és romantikáztunk. Nem is kell ennél több. Imádok vele lenni.
Beesteledett. Elhívtam Justint magamhoz. Ő persze egyből kapott az alkalmon, és nem tudott nemet mondani. Egyből rávágta, hogy "Igen.".
Beértünk a házba.
-Anya, Jeremy? Itthon vagytok?
Nem jött válasz.
-Hahó? Valaki?
Még mindig nem jött válasz. Bementem a konyhába és egy cetlit találtam az asztalon. A cetlin ez állt:
"Elmentünk Jeremy szüleihez. Pár napot távol leszünk. Holnap felhívlak. Minden nagyon gyorsan történt, de megbeszéljük. Vigyázz magadra, szeretlek. Anya"
-Úgy látszik egyedül vagyunk és leszünk is. Anyáék elmentek a nagyszüleidhez.
-Szóval csak ketten vagyunk itt? Csak te meg én? -jött oda hozzám, megölelt és megcsókolt.
-Szóval igen. Csak mi.
-Mit szólnál egy kis filmnézéshez, és majd meglátjuk, hogy mi lesz. -mondta kacér mosollyal.
-Jó, benne vagyok. Hol nézzük a filmet? A szobámban?
-Igen.
-Akkor gyere, menjünk. Felsétáltunk a lépcsőn, az emeleten pedig még sötét volt, mert az ottani lámpa nem ontotta magából a fénysugarakat. Én haladtam előre, Justin fogta a kezem. Egyszer csak megállt, majd visszahúzott magához.
-Nagyon szeretlek. Tudom, hogy nem vagyunk együtt olyan régóta, de sokat jelentesz nekem. És tudd, hogy nem fogok rád mászni. Addig várunk, amíg csak te akarod. Érted bármire képes vagyok.
Oké, innentől kezdve nem tudtam tűrtőztetni magam. Láttam a 2 világító szembogarát a sötétségben. Egymást néztük, majd rávetettem magam. Először csak csókolgattuk egymást.
-Gyere...menjünk be a szobámba. -nyögtem ki 1-2 csók között.
Justin megfogott és felkapott, az ölében vitt be a szobába. Az ágyra helyezett, majd fölém került. Csókolgatott. Csókolgatta az ajkaim, az állam, a nyakam, majd egyre jobban lejjebb és lejjebb tért. Majd újra visszajött és a ruháktól kezdett megszabadítani engem. A pólóm már le is került, és kis híján a szoknyám is. Justin se volt rest a maga vetkőztetésével. Egy kis szünetet tartva felegyenesedett és levette a ruháit addig, amíg végre már csak egy alsógatya díszelgett rajta. Mindezek után fölé kerekedtem. Most változott az állás. Ő volt alul, én pedig felül. A csókoktól nem tudtunk szabadulni. Iszonyatosan jó érzés volt. Majd lekerült rólunk az a pár ruhadarab is, melyek eddig takarták bájainkat. És megtörtént, aminek meg kellett történnie. A részleteket a fantáziátokra bízom. Annyit mondhatok, hogy fantasztikus volt.
A másnapot is Justinnal töltöttem. Imádok vele lenni. Önmagamról is megfeledkezem, mikor a karjai között vagyok.

*2 nap múlva*
Otthon ültem, semmi dolgom nem volt. Most már kezdem unni ezt a semmittevést, és kezdeni akarok már valamit az életemmel. Talán jó lenne, ha készítenék egy új albumot. Hiányzik az éneklés.
Miközben ezen merengtem, az ajtómon bejött anya, és átadta nekem az infót, miszerint nemsokára ebéd. Utána csevegni kezdtünk.
-Anya, unom ezt a nyugis életet. Mit szólnál hozzá, ha elkezdenék dolgozni egy új albumon? Nagyon lenne hozzá most kedvem.
-Jó ötlet. Akkor fel is hívom Byront.
Anya felhívta őt. Byron a zenei menedzserem, és mindig őt értesítjük először, ha valami újat akarok alkotni zene téren.
-Okés. Benne van.
-Viszont mindenképpen vele akarom csinálni az albumot. Szóval leutazom Texasba.
-És hol fogsz lakni addig Sel? Itt is vannak stúdiók Kaliforniában. Itt is felvehetnéd a dalokat.
-Igen, tudom, de szívesebben lennék ott. Majd beszélek apával, és nála leszek, amíg munkálkodom.
-És Justin?
-Majd megoldom vele. Biztosan lejön velem.

Már mindent leszerveztem. Holnap megyek Texasba. A cuccaim összepakolva, ügyek elintézve. Már csak Justinnak kéne elmondani, hogy mi is a helyzet. Lefeküdtem az ágyamra, mellettem a bőröndjeim hevertek. Feküdtem és néztem a plafont. Egyszer csak valaki kopogtat az ajtómon.
-Igen? -kiabálok ki.
Nem jött semmi válasz.
-Gyere be! -kiáltottam megint.
Ismét semmi válasz, és senki sem jött be. Meguntam, ezért odamentem az ajtóhoz, és egy határozott mozdulattal kinyitottam.
-Kicsim. -e szó kíséretében Justin nyakába ugrottam, hiszen ő állt ott.
Felugrottam rá, csak öleltem és öleltem. Persze közben az járt a fejemben, hogy hogy is mondom meg neki, hogy több 1000 km-re leszünk egymástól az elkövetkezendő pár hónapban. Pár perc után letett, és csak ölelt. Feje a szobám felé volt. Meglátta a sok-sok bőröndöt, elengedett és egyből faggatni kezdett.
-Mi az Selena, elutazol?
-Hát...
-De hova?
-Texasba megyek. Stúdiózni megyek, újra készíteni szeretnék egy albumot. Már hiányzik.
-Texasba? De hát az nagyon messze van. És addig én mit csinálok nélküled? Hmm?
-Arra gondoltam, hogy majd eljöhetnél meglátogatni sokszor.
-De Selena, ez nem fog menni. Nem tudok odautazni minden egyes nap. Ahhoz messze van és sok teendőm van.
-Hát akkor nem tudom...
-Miért nem itt stúdiózol? Itt, Kaliforniában? Ott az én stúdióm. Oda bármikor mehetsz, mindenben segítek.
-De Justin, értsd meg. Texasba megyek és kész.
-Jó, megértem.
Justin fogta magát, és elindult az ajtó felé.
-Most mi van? Miért kell ezt csinálnod?
Visszanézett, majd újra megindult, és kiment. Ennyi. Ennyi volt a nagy elköszönésünk egymástól.

*Másnap délelőtt*
-Akkor indulok is. -mondtam.
-Nagyon vigyázz magadra az úton. Nem értem, hogy miért nem repülővel mész.
-Hát most jobb lesz autóval. Vigyázni fogok anya, nyugalom. Nem lesz semmi baj.
Elköszöntem mindenkitől, beültem az autómba és meg sem álltam az autópályáig.
Itt szépen haladtam. Nem volt sok kocsi, mivel délelőtt 8 óra volt. Nem nagy a forgalom ilyenkor. Csak mentem és mentem. Azt nem mondanám, hogy nagyon jó kedvem volt. Justin elrontotta, és tegnap óta fel sem veszi nekem a telefont. Nem értem, hogy egy ilyen kis ügyet miért kell felfújnia. Mindegy, majd csak megbékél. Mentem, mentem és mentem.
Egy autó hirtelen befékezett előttem. Nyomtam a féket, de nem működött. Hogy mi van? Nyomtam és nyomtam, de semmi. Utána pedig bekövetkezett a baj...



Rebi