Itt is vagyok a következő résszel. Remélem minden tekintetben el fogja nyerni a tetszéseteket. :)
5 komment után kezdük el írni a következő részt! :)
A részhez ezt a dalt párosítanám:
És amit ezután mondott Justin nagyon meg hatott és akkor jöttem rá hogy sokkal többet számít Justin mint hittem és ha ő el hagy egyszer abba bele halnék.
"Te vagy a legjobb dolog, ami valaha történt velem az életem során!" -mondta.
Egyszerűen elolvadtam tőle. Csodálatos, álmaim férfija.
A fényképezőgépek gomjai még mindig csattogtak körülöttünk, és a fotósok lesték minden mozdulatunkat. Egyszer csak egyikőjük hangosan és tisztán hallhatóan feltett egy kérdést.
"Akkor most együtt vagytok?"
Justinra néztem, ő pedig rám. Láttam rajta, hogy legszívesebben odaordította volna, hogy "IGEN", de rám való tekintettel nem tette. Itt az idő. Úgy sem tarthatjuk örökké titokban a dolgot. El kel mondanunk. Majd hirtelen gyors választ adtam.
-IGEN! -kiabáltam oda a paparazzik hadának.
Justin rámnézett, majd karjai közé vett és pörgetett a levegőben. Persze mondanom sem kell, hogy a csókok sem maradtak el közben.
*A party végén, Selena szemszöge*
-Igen Demi, az tényleg csodálatos volt. -fejeztem be a mondatom, majd azt éreztem, hogy valaki átkarolja a derekam. Természetesen Justin volt az. Megfordultam, nyomtam egy puszit az arcára, majd megcsókoltam.
-Látom nagyon dúl a szerelem. -mondta Demi kicsit kacér hanglejtéssel.
Justinra néztem, beletúrtam a hajába, majd megöleltem.
-Na, érezzétek jól magatokat drágáim. Most mennem kell. Cooper hív. -köszönt el Demi, majd otthagyott minket, és egy idős bácsikát vett célba.
-Szépségem, tudnod kell, hogy nagyon sokat jelentett nekem a mai. -mondta Justin.
-Neked pedig azt kell tudnod, hogy te jelentesz nekem nagyon sokat és úgy érzem, hogy belédbolondultam! De teljesen. Megőrjítesz!
-De az jó, nem? -kérdezte édesen.
-Kis butusom. -suttogtam majd megcsókoltam.
-Lassan amúgy mehetnénk már. Elég későre jár és fáradt is vagyok. -mondta Justin.
Akarva vagy akaratlanul, az agyam azon kezdett el járni, hogy áthívjam-e magunkhoz Justint. Hogy megkérdezzem-e, hogy nem aludna-e velem. De gondolkodásomat félbeszakította mondandójával.
-Mit szólnál hozzá, ha ma nálam aludnál? -kérdezte.
-Hát nem is tudom...
-Kicsim...
-Oké, oké. -mondtam neki majd újra megcsókoltam.
Justin előtt próbáltam leplezni izgatottságom, bár nem tudom, hogy mennyire sikerült. Most másra nem is vágytam, csak egy jó összebújós alvásra vele.
*Selena szemszöge, kb. 1 óra múlva *
-Itt is vagyunk. Hölgyem, fáradjon be! -mondta Justin gentleman módra.
-Annyira gyönyörű házad van. Eláll a lélegzetem is!
-Várj, amíg megpillantod a hálószobám.
Felmentünk egy girbe-gurba lépcsőn. Az első emeleten voltunk. Annyi ajtót láttam csak ezen az egy emeleten, hogy ha egyedül lennék itt, tuti, hogy eltévednék.
-Erre gyere. -fogta meg Justin a kezem e mondat kíséretében, majd egy ajtóhoz húzott.
-Ez lenne az én kis szobám.
Hát igen, Justin valóban olyan pompában él, mint gondoltam. Bementem, kicsit körülnéztem.
-Klassz. Tetszik. -mondtam neki.
-Nekem te tetszel. -jött oda hozzám Justin.
Elkezdtünk csókolózni, majd az ágyon kötöttünk ki. De ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom. Hat... mit is mondjak... tipikus. Anya hívott. Justinra néztem.
-Vedd csak fel nyugodtan. -mondta, majd lefeküdt mellém.
-Szia anya.
-Szia. Merre vagy Selena?
-Justinnál vagyok. Itt alszom. Bocsi, hogy csak úgy szó nélkül leléptem.
-Oh hogy vele vagy. Akkor nem is zavarok tovább. Semmi gond. Puszi kicsim.
Letettem a telefont. Justin hátulról megölelt.
-Amúgy szerintem le kéne vennünk magunkról ezeket a ruhákat. Mármint arra célzok, hogy én nem bírok ki még egy percet ebben a ruhában. Iszonyatosan kényelmetlen és szorít.
-Akkor vedd le. -mondta Justin kacér mosollyal.
-Oké, de nincs itt semmi másom, amut felvehetnék.
-Jó leszel fehérneműben is. -mondta Justin reménnyel a hangjában.
Egy szemkontaktussal eltelt fél perc következett.
-Oké, keresek neked valamit. -mondta Justin, majd odasétált a szekrényéhez. Kivett belőle egy elég nagy pólót.
-Ez jó lesz Selly?
-Szerintem igen. -mosolyogtam rá, majd elvettem tőle a pólót.
Leszenvedtem magamról az estélyi ruhát. Egy szál alsóneműben és melltartóban álltam Justin előtt. Az arcán az látszott, hogy tetszik neki a látvány. Gyorsan felkaptam magamra a pólót.
-Justin illata van. -szagolgattam.
-De édes vagy. -jött oda hozzám és egy csókkal jutalmazott.
-Nagyon szeretlek. -mondtam neki.
Ő csak nézett engem a nagy kerek szemeivel.
-Hát te nem is szeretsz engem? -kérdeztem szomorkodást színlelve.
-Te vagy az életem értelme. Kis bolondom. -mondta lágy hanglejtéssel.
Ismét megcsókoltuk egymást és ismét pár csókokkal eltöltött perc következett.
-Álmos vagyok. Nem fekszünk le aludni?
-De, persze.
Justin hirtelen felkapott, majd odavitt az ágyhoz. Gyengéden lefektetett, majd megkerülve az ágyat mellém feküdt. Betakart a pihe-puha takaróval. Ezután pedig átölelt.
*Justin szemszöge*
Annyira jó érzés magam mellett tudni Selenát. Végre eljött az a pillanat, hogy az enyém. Hogy ő is megerősítette, hogy együtt vagyunk. Ennyire még sosem voltam boldog. Eszméletlen, hogy mit tesz velem ez a lány.
*Reggel, Selena szemszöge*
Reggel, mikor felébredtem nem találtam magam mellett senkit.
-Justin? Justin hol vagy? -kérdeztem egy kicsit hangosan
Semmi válasz. Felültem az ágyon, majd Justin párnáján megpillantottam egy cetlit, ami sok-sok rózsaszirmon hevert. A kis papírkán ez állt:
"Sürgős elintéznivalóm van. Amint tudok, jövök. Maradj nyugodtan nálam. Nem lesz otthon senki. Pár óra és ott leszek. Szeretlek! Csók, a te herceged"
Istenem, hát imádom ezt a srácot. Bár az nem tetszik, hogy itt hagyott. Szívesebben reggeliztem volna vele, mint egyedül. Egy ami biztos, hogy megvárom. Már most nagyon hiányzik. Ez eszméletlen.
Kis ébredezés után kikeltem az ágyból. Justin pólója volt rajtam, amit tegnap adott. Gondoltam magamon hagyom, hiszen úgy sincs itt más ruhám, és senki sincs itt, szóval nem fog zavarni egy embert sem. Kinyitottam a szobaajtót, majd a folyosón találtam magam. Lesétáltam a lépcsőn. Még idegen volt a környezet. Ezelőtt összesen egyszer voltam itt. A Bruce-os incidensnél. Áhh, nem is akarok arra emlékezni. Hagyjuk is. Mikor leértem a lépcsőn, szembe találtam magam a gyönyörű nappalival. Mögötte pedig ott volt a konyha és az étkező. Odasétáltam a konyhapulthoz, kinyitottam a hűtőt, és készítettem magamnak reggelit. Mikor megettem, indultam felfelé a szobába. Gondoltam, hogy majd ott megvárom Justint.
Egyszer csak kulcs zörgött a zárban. Máris itt lenne Justin? Végre. Az ajtó kinyílt, de nem Justin lépett be rajta, hanem egy szőkés hajú srác.
-Úristen, te meg ki vagy? -kérdeztem.
-Öhm, neked is szia. Ryan vagyok, Justin legjobb barátja. -mondta.
-Örvendek.
Hát mit ne mondjak, kicsit fura volt a szituáció, hogy egy szál pólóban és alsóneműben álltam előtte.
-Te pedig Selena vagy? Selena gomez, nem de?
-De igen. Ha nem haragszol, most felmegyek, felkapok magamra valamit. Utána visszajövök.
Felfutottam a szobába. Először rosszba akartam menni, de a végén rátaláltam Justin szobájára. Kinyitottam a szekrényét, kutattam valami gatya féle után. Találtam egy kisebb méretű melegítőt. Ez jó lesz. Felkaptam magamra, majd lesétáltam Ryanhez. Már a kanapén ült.
-Ne haragudj, hogy így fogadtalak, csak hát azt hittem, hogy nincs itt senki.
-Ohh semmi gond. Örülök, hogy látlak. Justin sokat mesélt már rólad.
-Óóó tényleg? És jókat?
-Természetesen.
Ebben a pillanatban megint megcsörrent egy kulcs az zárban, de már nem egy ismeretlen emberke jelent meg a nagy ajtóban. Hanem az én drágám. Az én Justinom. A nyakába ugrottam és csókokkal üdvözöltem.
-Szia szépség. Ohh szia Ryan. Hát te?
-Nem emlékszel? Beszéltük, hogy ma elmegyünk kicsit lazulni
-Ja, tényleg. Ezt elfelejtettem.
-Pasis nap? -kérdeztem.
-Igen, valam olyasmi. -válaszolta Ryan.
Justin rám nézett, kicsi aggodalommal a szemében.
-Sel..
-Nyugi. Menjetek csak, érezzétek jól magatokat. Majd este találkozunk, okés? Átjössz?
-Igen. Viszont akkor gyere, hazaviszlek. Amúgy látom kiszolgáltad magad a szekrényemből egy gatyával. Komolyan jobban áll mint nekem.
Ezután Justin hazavitt, édesen elköszönt, majd elhajtott Ryannel.
*Másnap reggel*
A reggelem szokásos volt. Minden a megszokott rend szerint ment. Felkeltem, lefürödtem, felöltöztem majd reggeliztem. Reggelizés közben megcsörrent a telefonom. Reménysugár csillant fel a szememben, hogy hátha az én drágám hív. De sajnos nem ő hívott. A telefonom nem az ő nevét írta ki. A hívás elindítója Taylor volt. Igen, Taylor. Ő az az ember, akivel volt legkevésbé sincs kedvem beszélni. A múltkori történtek után nem is értem, hogy miért keres. Hogy mit akarhat tőlem. Ezért tehát kinyomtam a telefont. Nem érdekel a kis monológja. De nem telt bele 2 perc, a telefonom újra csörgött. Már kezdett idegesíteni, ezért felvettem.
-Igen? -szóltam bele.
-Szia Selly, Taylor vagyok.
-Igen, tudom. Mit szeretnél?
-Lenne ma rám egy kis időd? Meg szeretném beszélni a történteket.
-Hát nem is tudom. Mást terveztem mára.
-Kérlek. Nagyon hiányzol és tényleg nem bírom már ezt.
-Jó. De maximum egy óra, mert mint mondtam, mást terveztem mára.
-1 óra múlva a szokásos kávézónkban?
-Oké. Ott leszek.
Majd letettem a telefont. Miután végeztem az étkezéssel, elmosogattam. Mindezek után felmentem a szobámba, felöltöztem és kicsit emberibb formát varázsoltam magamnak.
*A kávézóban*
Mikor megérkeztem a kávézóba, Taylor már ott volt. Annál az asztalkánál ült, ahol mindig is szoktunk. Gyorsan levetettem mellé magam, egy "Szia" szó mellékletében.
-Selena, nézd, rendeltem neked egy kávét.
-Köszi. Na mondd, mit szeretnél?! Nincs sok időm.
-Selly drágám, annyira sajnálom a múltkor történteket. Igen, hazudtam. De így gondoltam helyesnek. Bár most már tudom, hogy nem volt helyes, amit tettem. Kérlek! Olyan régóta barátnők vagyunk. Nem szeretném, hogy ennek így és most vége legyen.
Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom. Justin volt az.
-Egy pillanat Tay, ezt fel kell vennem.
-a telefonban-
-Szia édes.
-Szia drágám. Ma akkor valami? -kérdezte Justin édesen.
El sem tudom, mondani, hogy mennyire hiányzott az, hogy halljam legalább a hangját.
-Hát neked mikor lenne jó?
-Én szabad vagyok egész nap. Csak a tiéd leszek. Se munka, se kötelezettség a mai napon. Most hol vagy, mit csinálsz?
-Taylorral vagyok.
-Taylorral? Azzal a Taylorral? -kérdezte. Éreztem, hogy kicsit felment benne a pumpa.
-Nyugi, csak beszélgetünk. Mondjuk mit szólnál érte, ha eljönnél elém és akkor innen elmennénk valahova?
-Oké. De vigyázz, nehogy telebeszélje a fejed mindenféle baromsággal.
-Vigyázok. Akkor kb. fél óra múlva a parkoló főbejáratánál?
-Tökéletes. Ott leszek. Szeretlek!
-Én is. -tettem le a telefont.
-hívás vége-
-Ne haragudj, de ezt le kellett beszélnem. Viszont én akkor fél óra múlva megyek.
-Justin volt az?
-Ez nem értem, hogy miért olyan fontos, de igen. Ő volt az.
-Együtt vagytok?
-Igen.
-Hát gratulálok, -mondta egy igen erőltetett mosollyal- viszont mit gondolsz arról, amit mondtam?
-Jó, oké. Tényleg durva volt, ami történt, de a barátnőm vagy. Régóta ismerlek és nagyon szeretlek. Felejtsük el, oké?
-Köszönöm.
Ezután még beszélgettünk egy 20 percet.
-Óó ne haragudj, most mennem kell.
Elköszöntem tőle, majd elindultam a parkoló felé. Csak sétáltam és sétáltam, majd megpillantottam egy srácot a főbejáratnál. Tökéletes volt a kinézete. Egyből tudtam, hogy ő az én Justinom. Odafutottam és hátulról megöleltem.
-Szia kicsim. -fordult meg, majd egy csókkal "ajándékozott meg".
Persze egyből lesifotósok tömörültek körénk és nézték az édes találkozásunkat, de most valahogy kicsit sem zavartak. Kéz a kézben sétáltunk el Justin kocsijáig. Az egész délutánt együtt töltöttük. Elmentünk falat mászni, meglátogattunk egy kis aranyos éttermet és romantikáztunk. Nem is kell ennél több. Imádok vele lenni.
Ennyi lenne a mai rész. :)
Puszi, Rebi
