15. rész! ~ Demi vagy Taylor?

Sziasztok! :))
Meghoztam a következő részt nektek! :)
Rebiivel megbeszéltük, hogy közösen írjuk ezentúl ezt a blogot. :)
Remélem, tetszeni fog az írásom, és így is ugyan annyi olvasó marad! :)
Jó olvasást! :)

Még mindig hasogat a fejem, pedig már gyógyszert is vettem be. Mi a fenéért fáj ennyire? Mikor múlik már el? - gondolkoztam, majd ledőltem az ágyra és gondolkozni kezdtem.. Vajon örökké így fogok élni? Semmit nem tudok majd az eddigi életemről?
Az összes dalszövegem, az összes boldog pillanatom, oda veszett. Mikor fogok újra emlékezni?

Már egy ideje próbálok vissza emlékezni valamire az életemből, de nem megy..
Egy kicsit megszomjaztam, ezért lementem a konyhába, öntöttem magamnak egy kis narancs levet, majd mikor felindultam a szobámba, megláttam a kanapé melletti kis szekrényen egy fényképet..
Énekes vagyok. Vannak Rajongóim. Biztosan velük készült ez a kép.

Leemeltem az asztalról, s a kezembe fogva felvittem a szobámba. Meg ittam a narancslevem, majd nézegetni kezdtem a fotót, hát ha valami kis halvány emlék előtör.
Egy ideje már próbálkozom de semmi.. Mikor épp kezdtem feladni egy halvány emlék jött elő,

de azonnal el is tűnt, viszont a dalra emlékszem, egy kis részre a dallamából.
Pár perccel később újra előtört egy kis részlet, egy fellépésről,

 a dallam ugyan az volt. Valami lassú.. De a szövegére nem emlékszem.. De biztos, hogy valami szerelmes dal..
Elkezdtem dúdolni hát ha valami szöveg részletre is emlékszem.. Dúdoltam, koncentráltam, aminek meg is lett az eredménye.. Azt hiszem meg van a szöveg.
elkezdtem énekelni:

'Love will remember you,
And love will remember me,
I know it inside my heart,
Forever will, forever be ours,
Even if we try to forget,
Love will remember'

Olyan felemelő érzés emlékezni rá. Az összes dalomra emlékezni akarok, emlékezni Justinra, a rajongóimra, a szüleimre, a fellépéseimre, arra hogy hogy lettem sztár, mindenre.. Majd elő tört még egy kis emlék

Ez vajon Justin? Nagyon sokat változott, ha ő. Biztos jó régi kép, de milyen édes itt is, és nekem énekelt? Emlékezni szeretnék minden vele eltöltött pillanatomra..

Próbálkoztam még a vissza emlékezéssel egy ideig, de nem ment, már semmi nem jött.. Szomorúan sétáltam le a konyhába, hogy egyek valamit, mert megéheztem..

- A-anya. - szólítottam meg bizonytalanul

- Tessék kicsim. - fordult hátra, velem szembe, egy nagy mosoly kíséretében. 

- Kezdek emlékezni. - mondtam. - Emlékszem pár sorra az egyik zenémből, pár fellépésre, és egy Justinos emlékem is van már. - meséltem neki boldogan.

- Komolyan kicsim? Ez nagyszerű. Rám emlékszel? - kérdezte reménykedve.. Nem akartam megbántani, de muszáj volt elmondanom neki.. Szegény.. Egyből el is ment a jó kedve. - Nem. - válaszoltam szomorúan, amire ő is elszomorodott.. Majd pár másodperc múlva újra elmosolyodott.. 

- Nem baj! Idővel mindenre emlékezni fogsz, hidd el. - fogta meg kezeim, majd megölelt.. Éppen mondani akartam neki, hogy éhes vagyok, amikor csöngettek..

- Kinyitom. - mondtam a-anyának.

- Szia édes barátnőm. Emlékszem rám? Mondd hogy igen. - szorongatott meg Demi.. Igen nagyon is emlékszem rá.. Ő hazudott nekem Justinról, hogy erőszakoskodott vele. Igen ő volt az, emlékszem, mit akar tőlem?

- Demi? Menny el, nem akarlak látni. - fordítottam hátat, amire szembe jött velem.

- Hogy mi? Még is miért nem? - kérdezte értetlenül..

- Emlékszem, hogy hazudtál Justinról.. Ő nem is erőszakoskodott veled, de te még is azt mondtad. - vágtam oda, kicsit ingerülten..

- Dehogy is Selena! Össze keversz Taylorral. - esett kétségbe..

- Nem! Nem keverlek össze, Taylor mindig jó barátom volt! Emlékszem! Ne akarj becsapni. - kiabáltam, amire kicsordult egy könnycsepp a szeméből.

- Selena próbálj emlékezni kérlek! - sírta el magát, majd megfogta a kezem.. Próbáltam emlékezni, de nem jutott eszembe semmi.. Arra emlékszem csak, hogy ő az aki ezt mondta nekem.. 

- Emlékszem! - kiáltottam fel, amire felcsillantak szemei.. - Még mindig csak arra, hogy te voltál. Menny el. Nem akarlak látni. - nyitottam ki az ajtót.

- Rendben elmegyek. De tudd, hogy szeretlek. - mondta, majd kisétált..

- Kislányom! Tényleg Taylor volt az! Hidd el! Demi sosem tett veled semmi rosszat. - magyarázott.

- Nem! Emlékszem, hogy így volt! - mondtam, majd felrohantam a szobámba..

Elegem van abból, hogy nem vagyok tisztában azzal, hogy ki is vagyok és, hogy kik vesznek körül.. Mikor fogok már teljesen emlékezni? Ez az egész már az őrületbe kerget.. - gondolkoztam, majd mély álomba szenderültem.

~Bianca