Igen, tudom, hogy rég jelentkeztem résszel. Sokan kérdezgettétek, hogy mikor írom meg ezt, azaz a 8. részt. Kis késedelem után, de itt is van. Tudom, hogy rövid, de sajnos most nincs rá több időm. Ígérem, az elkövetkezendő napokban jövök majd nektek egy hosszabb résszel, feltéve, ha meglesz itt a már jól megszokott minimum 5 komment! :)
Remélem mindenkinek tetszeni fog! :)
A részhez ezt a zenét párosítanám:
Hátranézett ideges tekintettel, én odasétáltam az ajtóhoz és becsaptam.
Csak álltam egy helyben percekig csendben, és gondolkodtam.
-Olyan cuki vagy, mikor morcos vagy. -szakította félbe a csendet Justin.
Beleboxoltam egyet a karjába, majd átölelt. Csodálatos érzés volt. Már vagy percek óta ölelt engem gyengéden.
-Na mi van? Nincs kedved elengedni? -kérdeztem kuncogva.
-Nem. -mondta komolyan.
Hirtelen felkapott a levegőbe, mikor estem vissza a lábamat széttártam, hiszen nem akartam megrúgni a férfiasságát. Lábaim a dereka körül voltak, kezemmel pedig a nyakába kapaszkodtam. Az arcunk közel volt egymáshoz. Nagyon közel. Belenéztem a gyönyörű mogyoróbarna szemeibe és elolvadtam a varázstól. Ez a srác nem csak a testével, de még a szemével is képes levenni egy lányt a lábáról. Sőt...mindenével. Tekintetünk egybe forrt, majd az ajkaink is. Lassú csókcsatába keztünk, ami a kihúzott kanapén végződött. Ő volt felül, én pedig alul. Elkezdett egyre lejjebb menni. A nyakamat csókolgatta és már a mellemhez ért. Ekkor észbe kaptam, hogy ezt nem szabad. Nem. Nem lehet. Együtt se vagyunk, alig ismerem egy ideje. Lelöktem magamról, ő pedig csodálkozva nézett.
-Mi az Selena? Azt hittem, hogy te is akarod.
-Akarom, de még nem lehet. Alig ismerlek egy kis ideje.
-Igazad van. Nem szabad egy ilyennel elrontani mindazt, ami eddig tökéletesen alakul.
Lefeküdt az ágyra.
-Gyere, bújj ide! -kitárta a karját újra arra várva, hogy odabújjak mellé.
Őszintén szólva nagyon meglepődtem, hiszen ő az a tipikus szépfiú, aki minden lány álma. Aki bárkit megkaphat.
Odabújtam mellé és átöleltem. Vele olyan más volt mint Bruce-szal. Nála sosem éreztem ezt, amit Justinnál.
*2 óra múlva, Justin szemszöge*
Már vagy órák óta itt fekszünk. Ölel és nekem ennyi pont elég. Az érintése...megmozgat bennem valamit. Olyat érzek, amit eddig még soha. Egyre jobban szeretem ezt a szépséget.
Rápillantottam és ő még édesdeden aludt. Feje a mellkasomon, kezével pedig ölel. De egyszer csak megcsörrent a kulcs a zárban. Selena elkezdett ébredezni, hiszen meghallotta. Mandy és apa léptek be a nappaliba.
-Valamit megzavartunk esetleg? -köszörülte meg a torkát apa egy mosoly kíséretében.
-Ohh csak filmeztünk és elaludtunk. Semmi különös nem történt. -mondta Selena és látszott rajta, hogy picit zavarba jött.
-Szerintem nekem mennem kéne már későre jár és még be kéne mennem a stúdióba is. -mondtam.
Mandy és apa elköszöntek és elvonultak a szobájukba.
-Akkor én most megyek szépség.
Odasétáltam az ajtóhoz, majd felhúztam a cipőmet. Mikor kiegyenesedtem Selena hátulról rámugrott és úgy ölelt, ahogy még sosem.
-Nagyon jól éreztem ma magam veled. -mondta nekem cuki hangon.
-Én is. Remélem nemsokára látlak.
Nyomtam egy diszkrét puszit az arcára. Nem akarom azt a látszatot kelteni a szemében, hogy egy bunkó seggfej vagyok, aki csak arra megy. Tudjátok! Selena más. Kezdek érezni iránta valamit és ez tetszik. Odasétáltam az ajtóhoz, lenyomtam a kilincset, majd visszatekintettem Selenára. Még mindig ott állt ahol ezelőtt és gyámoltalan, gyermeki és talán szerelmes nézéssel nézett engem. Dobtam neki egy puszit, majd elmentem.
*Selena szemszöge*
-Ez a srác valami eszméletlen. Kivagyok tőle. Talán lesz ebből valami komoly? -kérdeztem magamtól.
*Másnap délután*
Egy újabb unalmas nap. Nem volt kedvem semmihez. Na jó, ahhoz, hogy agyonölelgessem Justint, ahhoz volt. Valahogy nagyon elkezdett hiányozni. Arra gondoltam, felhívom. A telefon kicsengett, de nem vette fel.
-Gondolom a stúdióban van. Meglátogatom. Hátha örülne neki. -mondtam magamnak.
Felmentem a szobámba, egyenesen be a gardrób szobába, hogy válasszak magamnak valami csini, kulturált, de mégis szexi outfit-et. A választásom egy fekete testre simuló ruhára esett. Ehhez felvettem egy farmerkabátot és egy fekete cipőt. Belenéztem a tükörbe és tetszett amit láttam. Megfogtam a táskám és a kulcsom, majd beültem a kocsimba és meg sem álltam Justin stúdiójáig. Emlékszem a múltkor történtekre. Ki nem állhattam Justint, azt gondoltam róla, hogy egy drogos idióta. És most? Félig szerelmesen utazgatok hozzá csak azért, hogy láthassam. Furcsa ez a sors, meg kell vallani. Mikor odaértem leparkoltam, majd besétáltam a stúdió ajtaján. A környezet már ismerős volt, tudtam hogy hogy van a járás és őszintén reménykedtem benne, hogy Justin itt lesz. Elindultam a hosszú folyosón, ahol múltkor is. Megnéztem a képeket a falon, mint ezelőtt. Mikor odaértem a stúdiószoba ajtajához, megtorpantam. Elkezdtem izgulni, hogy vajon mit szól majd hozzám Justin, de legfőképpen arra voltam kíváncsi, hogy hogy reagál Justin a látogatásomra. A szobából hangok szűrődtek ki, az ajtó pedig résnyire ki volt nyitva. Talán nem csukta be az, aki utolsónak ment ki. Kicsit beljebb toltam az ajtót, hogy pont belássak. Justin bennt volt. Méghozzá egy lánnyal. Pont abban a pillanatban ölelték meg egymást, majd bekövetkezett az, amitől tartottam. A lány megcsókolta Justint. Vagy Justin őt. A részletekre nem igazán tudtam figyelni. Könnyekben törtem ki és ideges lettem. El akartam futni, de a táskám beleakadt a kilincsbe, így autimatikusan becsaptam az ajtót. Futottam a hosszú folyosón, és Justin utánam futott.
-Selena, Selena. Állj meg! -kiáltotta utánam, de én csak futottam és futottam.
Kiléptem az épületből és egyenesen a kocsimhoz rohantam. Oda már nem jött utánam szerencsére. A kocsiban folytattam a könnyek hullatását. Csak potyogtak és potyogtak. Ez hatalmas csalódás volt. Végre egyszer boldognak éreztem magam...és ez történik.
*Justin szemszöge*
-Selena, Selena. Állj meg! -kiáltottam utána kétségbeesetten, de ő csak ment tovább és tovább a kocsijához. Tudtam, hogy most ideges és hogy nem tudnám neki elmagyarázni a dolgot.
-Most mindent elrontottam. MINDENT! -mondtam dühöngve. Levetettem magam egy székre a stúdió előterében, fejem a kezeimre hajtottam és csak magamat tudtam szidni, hogy hogy lehetek ennyire hülye.
-Most mit siránkozol itt bébi? Örülj neki, hogy elment ez a csitri. Itt vagyok neked én. -jött ki hozzám bájologva Catherine, akivel Selena rajtakapott. Cat az a lány, akivel nemrég együtt töltöttem egy éjszakát. Azóta zaklat és ismételni akar. Azt hiszi, hogy én is hasonló érzéseket táplálok iránta, mint ő irántam. De én Selenát szeretem.
-Cat, menj el és többet ne keress! -mondtam neki.
-De cica, nem emlékszel milyen csodálatos éjszakát töltöttünk együtt? Tudom, hogy kellek neked. -mondta.
-Nem kellesz, sosem kellettél és hiba volt lefeküdnünk egymással.
-Hiba? HIBA? -odajött hozzám, felpofozott, majd kiviharzott a stúdióból.
Végre ezek után talán már nem fog zaklatni. Köztudott rólam, hogy nem szeretek megbántani lányokat és általában úgy kezelem őket, mint a hercegnőket, de ebben az esetben nem tehettem így. Nekem Selena kell, de félek, hogy mindent elrontottam. Mindent. Rendbe kell hoznom a dolgokat.
*Aznap este, Justin szemszöge*
Körülbelül fél 11 lehetett. A tervem már megvolt, hogy hogyan kérjek bocsánatot az én szépségemtől. Most már csak a kivitelezésen kellett munkálkodni. Bele akartam vonni a tervbe apát. Nélküle talán nem is sikerülhetne.
-Szia apa. Lenne egy nagyon fontos kérésem.
-Justin, tudod te, hogy hány óra van? -kérdezte.
-Bocsi, de ez most nagyon fontos. Fél óra múlva valamilyen indokkal csald le Selenát a kertbe. Kérlek!
-De minek? -kérdezte értetlenkedve.
-Csak. Majd meglátod. Na, megteszed értem?
-Igen.
-Köszönöm, szeretlek apa.
*Fél órával később, Selena szemszöge*
Kopogtatnak az ajtómon.
-Ki az? -kérdzetem.
-Én vagyok az, Jeremy. Bejöhetek?
-Persze, gyere csak.
Jeremy benyitott a szobámba és be is lépett.
-Selena, szeretnék veled beszélni egy kicsit. Lejönnél a nappaliba? -kérdezte.
-Itt nem jó? Már lefeküdtem és nem szívesen kelnék ki az ágyból. -feleltem.
-Kérlek. Gyere. Na! -mondta egy aranyos mosollyal mellékelve.
-Oké, de mert csak ilyen aranyosan kéred.
Lesétáltunk az emeletről, majd egyszer csak megszólal Jeremy és már tényleg nem értem, hogy mi folyik itt.
-Olyan szép az idő. Gyere, menjünk ki a kertbe.
-Jeremy, éjszaka van. Éjszaka mászkáljunk a kertben? -nevettem ki.
-Gyere csak, gyere! -mondta bíztató szavakkal.
Kinyitotta azt a hátsó ajtót, ami a kertbe nyílott. Természetesen engem előre engedett, mint minden normális férfi. Sétáltam a medencéhez, majd megláttam valami fényeset a földön. Közelebb mentem és a lélegzetem is elállt. Kis gyertyákból egy hatalmas szív volt kirakva, a közepén egy lepedő, egy üveg pezsgő és 2 pohár volt. Hátranéztem, de Jeremyt nem találtam sehol. Biztosan nem Jeremy csinálta nekem ezt. Egy sejtésem viszont volt. Egyszer csak meghallottam egy hangot. Énekelt. Ismerős volt. Igen, az az emberke volt, akire most ti is gondoltok. Justin! A sötétből jött elő, egy szál gitárral a kezében és énekelt. Minden bizonnyal nekem. A dalt még sosem hallottam, de mintha csak nekem írta volna. Énekelt és énekelt, de közben persze egyre közelebb és közelebb jött. Szinte elfeledkeztem a délután történtekről. Odajött hozzám, befejezte a dalt. Megfogta a kezem, összekulcsolta az övéivel, majd a szemembe nézett. Ezzel mindig le tud venni a lábamról. Percekig csak néztük egymást, majd ajkaink forró csókban egyesültek. Csodálatos volt. Justin azzal vetett véget ennek a csodálatos pillanatnak, hogy fejét elhúzta.
-Selena, sajnálom a ma történteket. Cat nem számít nekem egy kicsit sem. Nekem te vagy a fontos.
Én csak hallgattam.
-Hidd el! Te vagy az én hercegnőm! -mutató ujjával az államhoz nyúlt, majd felemelte a fejem.
Újra megcsókolt.
-Csak te kellesz nekem.
-De akkor mi volt az a csók? Ki az a Cat? -kérdeztem szomorkásan és érdeklődően.
-Egy futó kaland volt. Egy éjszakás kapcsolat. Nem jelentett semmit, de ő többet akar. Pont akkor csókolt meg, mikor te ott voltál. Nem akartam ezt az egészet. Hidd el. -mondta elég meggyőzően.
-Oh.. -mondtam.
Rám nézett, én pedig rá. Megölelt, majd a fülembe súgott egy szót.
-SZERETLEK!
