7. rész! ~ Azt hiszem....szerelmes vagyok ~

Sziasztok! :) Tudom, hogy rég jelentkeztem már, de el voltam foglalva, ezért az írásra nem igazán volt időm. De most itt a következő rész, ami reményeim szerint elnyeri majd a tetszéseteket. :)
5 komi után jön csak  következő, mint azt már megszokhattátok. :)

A részhez ezt a zenét párosítanám:

- És őszintén, szerelmes vagy belé?
- Tudod apa, már én sem tudom, hogy mit is érzek valójában. Csak azt tudom, hogy bármit megadnék azért, hogy most a karjaimban tarthassam, ölelhessem, csókolhassam. Megtennék bármit azért, hogy az én oldalamon álljon és hogy nekem adja a szívét.
- Justin, te szerelmes vagy.
- Lehet...Csak azt tudom, hogy ezelőtt még sosem éreztem ilyet. És mondd, Selena hogy van? Hogy viselte a történteket? Mikor itt volt nálam nagyon ki volt bukva. Sírt és alig bírt megnyugodni.
- Hát otthon sem volt akkor nyugodtabb. Nagyon lesokkolták a történtek, ami érthető. A könnyeivel küzködött, látszott szegényen.
- Apa, elmehetek veled hozzá? Látnom kell.
- Ilyen állapotban? Biztos, hogy nem. Ki kell pihenned magad. Gondold még át a dolgokat.
- De szükségem van rá...csak rá!
- Tudom, de még várnod kell. Abba is gondolj bele, hogy Selenának a Bruce-szal való szakítása is egy kis trauma volt. Hagyd, hadd pihenje ki magát ő is. Rá is ráfér bőven. Na menj, feküdj le. Későre jár. Aludj és szedd össze a gondolataid Kidrauhl.
- Köszi apa. Köszönök mindent.
Elkísért a szobámba, majd hazament. Mármint gondolom Mandyékhez. Mindegy. A lényeg, hogy ezután a beszélgetés után kicsit realizálódtak bennem a dolgok. Eldöntöttem...nekem Selena kell.
*Selena szemszöge, másnap dél környékén*
Még mindig nem sikerült kihevernem az elmúlt napok történéseit. Túl sok nekem ez. De valahogy mégis túl kell lennem rajta. Abban a pillanatban csak egy vágyam volt. Az, hogy Justin karjaiban pihenjek. De ez sajnos lehetetlen. Oké, hogy "összehozott minket a sors", de ez sem feledteti el velem a múltban történteket.
-Selena gyere, kész az ebéd. -szólt anya lentről.
Lementem. Megebédeltem, majd újra felmentem a szobámba. Egyszer csak hallom, hogy valaki jön be a bejárati ajtón. Reméltem, hogy Jeremy az, mert beszélni akartam vele Justinról. Leszaladtam a lépcsőn, de amilyen szerencsés vagyok, az utolsó lépcsőfokok egyikén megbotlottam és lezúgtam a lépcsőn egyenesen Jeremy lábai elé.
-Ohh Selena, jól vagy?
Feltápászkodtam a földről, de közbe torkom szakadtából röhögtem azon, hogy milyen béna vagyok.
-Aha, aha persze.
-És mi ilyen sietős és fontos, hogy képes voltál ennyire lerohanni érte az emeletről?
-Tudod...veled akarok beszélni
-Velem?
-Justinról... -mondtam mosollyal az arcomon.
-Oké, gyere, üljünk le ide. Leültünk az étkezőasztalhoz.
-Hogy van Justin? -kérdeztem egyből- tegnap mikor hazaértél nem akartalak ezzel zaklatni.
-Hát testileg már jól van, de lelkileg...
-Mi?
-Tudod, nagyon kivan. Lelkileg kikészült az elmúlt hetekben történtek miatt. Mint te is.
-Jeremy...én nagyon szeretem a fiad. De félek a csalódástól.
-Ne félj. Ismerem Justint. Sokszor hülye és olyan dolgokat tesz, amiket nem kéne, de a tegnapi beszélgetésünk után letisztázódott bennem, hogy benőtt a feje lágya és már tudja mit akar.
-Arra gondoltam, hogy ma meglátogatnám. -mosolyogtam Jeremyre.
-Biztosan örülne neki.
-De lehet, hogy előtte felhívom. Nem szeretném, hogy váratlanul érje a megjelenésem.
Felmentem a szobámba és tárcsáztam Justin számat. Nem sokkal később Justin fel is vette.
-Szia szépség!
-Szia Justin! Mondd, hogy vagy?
-Sel, el sem tudod hinni, hogy milyen jó érzés, hogy hívtál. Már jobban vagyok. Sokkal jobban. -mondta.
-Ma délután szívesen meglátogatnálak. Ráérsz? -kérdeztem, és bevallom kicsit tartottam attól, hogy mi lesz a válasza.
-Minden vágyam az lenne, hogy láthassalak, de sajnos Scooter berendelt a stúdióba. Még ma fel kel vennünk egy dalnak a második részét. -mondta szomorúan a telefonba.
-Oké, akkor majd máskor. Most akkor leteszem. Jó légy, szia. -letettem a telefont.
Őszintén szólva nagyon jó lett volna, ha ezt a délutánt és estét Justinnal tölthetem, de persze, vannak kötelességei és én nem vagyok neki senkije, hogy iderendeljem.
Eltelt fél óra. Anya felkiabált a szobámba.
-Kicsim, gyere le kérlek!
Lementem.
-Igen anya?
-Csak szeretnénk elköszönni. Most indulunk.
-Hova mentek?
-Tudod, meséltem, hogy ma elmegyünk picit kikapcsolódni. Utána vacsorázunk egy jót. Ne várj meg minket. Szerintem későn jövünk.
Mindketten puszit nyomtak az arcomra köszönésképpen, majd elmentek.
Felmentem a szobámba a telefonomért, majd újra a nappaliba. Arra gondoltam, hogy nézek valamit a TV-ben. Csak kapcsolgattam és kapcsolgattam, de nem volt benne semmi érdekes. Egyszer csak csengetnek.
-Vajon ki lehet az? Hiszen anyáék elmentek, tuti nem ők azok. Odamentem az ajtóhoz, kinyitottam és hatalmas meglepetés fogadott, ami bearanyozta az egész napom. A küszöbön Justin állt egy DVD-vel és egy pezsgővel a kezében.
-Szia szépség!
Nem bírtam tűrtőztetni magam, a nyakába ugrottam.
-Ez aztán a fogadtatás. -mondta a kacér mosollyal mellékelve.
-Hát te hogy kerülsz ide? Nem úgy volt, hogy a stúdióban kell lenned?
-De, úgy volt. Viszont mondtam Scooternek, hogy ma mégse jó, mert egy csodálatos lány társaságában szeretném tölteni a napom többi részét.
Mit ne mondjak, olvadoztam. Amiket mondott..az a mosoly. Elvarázsolt.
-Na mi van, be se mehetek? -kérdezte.
-De, gyere csak.
Megfogtam a kezét és beráncigáltam a házba.
-Hoztam egy filmet és egy pezsgőt. Remélem mindkettőt szereted.
-Mi a film címe? -kérdeztem.
-Szerelmünk lapjai.
-Úristen Justin, az a kedvenc filmem. Hát te tudsz valamit. -mosolyogtam rá.
Levettem két pezsgőspoharat a polcról, Justin betette a CD-t a lejátszóba, majd kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén
-Várj Justin. Húzzuk ki a kanapét és akkor el is tudunk feküdni rajta kényelmesen.
Justin kinyitotta, majd ráfeküdt egyből. Én lefeküdtem mellé, megtartva a tisztes távolságot. Elkezdődött a film, majd egyszer csak megszólal Justin.
-Gyere ide szépség!
Feljebb tette a karját, ami célzás volt arra, hogy bújjak oda.
-Na, ne tétovázz már. Gyere! -ismét jött az a kacér mosoly.
Én pedig nem haboztam. Odafeküdtem . A fejem a melkasára döntöttem. A karjával átölelt. Valahogy nem tudtam koncentrálni a filmre, de szerintem ez ilyen körülmények között érthető. Már vagy 1 órája néztük a filmet. Egyszer csak érzem, hogy Justin a simogatja a vállam gyengéden. Nagyon jó érzés volt és iszonyatosan jól esett. Justin sokkal jobb mint Bruce. Eltelt pár perc és csengettek a bejárati ajtón. Megállíttottuk a filmet.
- Vársz valakit? -kérdezte Justin felhúzott szemöldökkel.
- Nem. Senkit. Kinyitod?
- Persze szépség. -mosolygott, majd felállt és odasétált az ajtóhoz.
El kell mondjam nektek, hogy hátulról is olyan tökéletes, mint előröl. Rátette a kezét a kilincsre, majd egy laza mozdulattal kinyitotta. De lefagyott a mosoly az arcáról, mikor meglátta, hogy ki jött hozzám.
- Taylor? -kérdezte értetlen fejjel.
- Justin? Te meg mit keresel itt Selenánál? -háborodott fel Taylor.
- Inkább te mit keresel itt Tay? -kérdeztem, ezzel megcsavarva a szituációt.
- Csak gondoltam eljövök hozzád, tartunk egy csajos délutánt, dumálunk meg ilyenek. -mondta.
- Mint látod, már van társaságom és dolgom is. -mondtam elég flegma arckifejezéssel.
- Igen. Van programja és dumálótársa is. -mondta Justin Taylornak gúnyosan, de mindeközben megerősítve az állításom.
- Ez? Ez a rohadék? Hagyjuk már Selena. Ne legyél hülye.
- Milyen rohadék? Állj le de most azonnal. Kettőtök között ha van is rohadék, az te vagy. Hazudtál nekem és ezt nem fogom megbocsájtani. Miattad nem kedveltem először Justint, mert engem kellett traktálni a hülye kis kamu történeteiddel.
- Hogy mi? Miről maradtam le? -kérdezte Justin értetlenkedve.
-Semmiről. -vágta rá Tay, hogy a témát minnél előbb kivégezzük.
-Szerintem most menj el. -mondtam Taylornak.
-Várjunk csak! Már gratulálhatok az álompárnak? Együtt is vagytok.
-Nem, nem vagyunk együtt.
-De mégis vele vagy ahelyett, hogy velem lennél.
-Na ennek a miértjén gondolkozz el.
Justin csak ott állt értetlenkedve, de látszott rajta, hogy örül annak, hogy kiállok mellette.
-Na most már tényleg menj el! -mondtam kemény kiállással.
Justin rámmosolygott.
-Ez az utolsó dolog, amit mondani akarsz? -kérdezte Taylor azt várva, hogy a nyakába ugrok és egyből minden újra a régi lesz.
-Igen. -mondtam határozottan.
-Akkor engem felejts el.
-Szia. -mondta neki Justin.
Hátranézett ideges tekintettel, én odasétáltam az ajtóhoz és becsaptam.
Csak álltam egy helyben percekig csendben, és gondolkodtam.
-Olyan cuki vagy, mikor morcos vagy. -szakította félbe a csendet Justin.


Ennyi lenne a mai rész. Nemsokára hozom a következőt. :) (min. 5. komi)

puszi Rebi

6. rész! ~ Rájöttem...ŐT szeretem ~

Sziasztok. :)
Itt is a következő rész. :) Minimum 5 komi és jön a következő. :)

A részhez ezt a dalt párosítanám:

Justin leült persze pont velem szemben. Nagyon kínos volt a helyzet. Mert ott volt az a srác, akit még mindig teljes szívemből szerettem, azaz Justin.
-És hogy vagy mostanában Justin? -kérdezte anya Justintól.
-Köszönöm, jól. Eléggé összecsaptak mostanában a fejem felett a hullámok, de átvészelem.
-És tervezel mostanában új albumot esetleg?
-Igen, már készülőben van az új albumom. Most vettem fel nemrég az első és fő dalt az albumon, aminek a címe "Beauty", azaz szépség.
Justin elkezdett mosolyogni, és rámnézett. Tudtam, hogy miért. Mindig engem hívott szépségnek.
-És ti hogy ismertétek meg egymást apával Mandy? Ha tegezhetlek persze. -mosolygott.
-Persze, hogy tegezhetsz. Nemrég elmentem egy karaoke bárba. Ott megláttam az apukád és első látásra szerelem volt részemről.
-Részemről is drágám. -odahajolt Jeremy anyához és megcsókolta.
-Hát akkor gratulálok. Remélem sokáig együtt lesztek. És te hogy vagy Selena? Rég láttalak. -rámnézett, elkezdett kacéran mosolyogni. Tudta, hogy ettől elolvadok.
-Jól. Anya, mikor jön már az előétel?
-Nem hiszem, hogy sokat kell rá várni.
Anya, Jeremy és Bruce elkezdtek beszélgetni, én és Justin pedig valahogy nem tudtunk becsatlakozni. Egyszer csak éreztem valamit az asztal alatt. Justin a lábával simogatta az enyéimet. Bevallom, iszonyatosan jó érzés volt. Elvettem a lábam, behúztam a székem alá. Őszintén nem szívesen tettem ezt, de ott volt a barátom. 10-20 perc elteltével elzsibbadt a lábam, ezért kihúztam a szék alól. Justin kapott az alkalmon, és egyből simogatni kezdett. Erőteljesen belerúgtam a lábába, és ő hangosan felnevetett.
-Mi az? Mi ilyen vicces Justin? -kérdezte tőle Jeremy érdeklődve.
-Semmi, semmi. Ez a homár nagyon finom. -terelte a témát.
Alig tellett bele 10 perc, megint összegabalyodtak a lábaink.
-Justin, megtennéd, hogy kijössz velem egy pillanatra?
-Hova mentek édesem? -kérdezte Bruce.
-Csak egy picit szeretnék beszélni Justinnal. -mondtam.
-Menjünk. -mondta Justin, a megszokott kacér tekintettel mellékelve.
Kimentünk az étterem elé, és szerencsére nem volt ott senki. Odaálltam, közel a falhoz és vártam, hogy Justin odajöjjön. Olyan volt mint a lassított felvétel. Próbált minnél szexibben és csábítóbban odajönni hozzám. Én a falnak dőltem, ő pedig a falnak támaszkodott és közel dőlt hozzám. Ellöktem magamtól.
-Justin, mi volt ez? Miért kell ezt csinálnod?
-Ne mondd, hogy nem élvezted. -mondta.
-Justin, nekem barátom van. BARÁTOM! Érted? Bruce-t szeretem. Nem téged. Fogd fel.
-Ezt nem fogadom el Selena. Ne akard, hogy beletörődjek.
Elkezdtem dideregni, látta Justin hogy fázom. Levette magáról a zakóját és a vállamra terítette.
-Nem kell..
-De kell. Nem hagyom, hogy megfázz.
-Jó, kösz.
-Selena, miért csinálod ezt? Esélyt se adtál nekem, hogy megmagyarázzam a történteket.
-De Justin, nem veszed észre, hogy neked mindenre van magyarázatod?
-Szépségem, ne tedd ezt velem. Az elmúlt pár hétben csak rád tudtam gondolni. Csakis rád.
-Jó, nem érdekel. Barátom van. Ezentúl mellőzzük ezeket a testi érintéseket. Most meg menjünk be. Régóta vagyunk kint és nem akarom, hogy bármit feltételezzenek anyáék.
Elindultam befele, de Justin megragadta a kezem, mint a múltkor. Visszahúzott magához. De olyan erővel, hogy nekicsapódtam a testének. Most se mondom azt, hogy nem volt jó érzés. A szemembe nézett, én is az övébe és megcsókolt. Mikor ráeszméltem, hogy mit is csinálunk, gyorsan kikecmeregtem a csókjából.
-Ezt nem szabadott volna.
Néztem Justint, ő pedig engem. Belül iszonyatosan boldog voltam, mert a csókja....A csókja egyszerűen mennyei, de nekem barátom van. Justin odajött hozzám megint, átkarolt.
-Hagyd el értem. Megadok neked mindent. Szeretni foglak teljes szívemből. -mondta Justin.
-Nem tehetem. Bruce egy nagyon jó ember. Szeret engem és én is szeretem őt.
-Na ez az, amit nem hiszek el.
-De hidd el. Justin, köztünk nem is volt semmi és nem is lesz.
Bementem az étterembe, és próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Justin utánam jött egy kicsivel. Látszott, hogy megviselték a most történtek, mint engem is, de nem szabadott, hogy látszódjon rajtam, hogy mi is a helyzet.
-Hol voltatok ennyi ideig Selena? És mit keres rajta Justin zakója? -kérdezte Bruce.
-Csak beszélgettünk. Munkaügyek.
Gyorsan levettem magamról a zakót és Justin kezébe nyomtam.
-Apa, most mennem kell. Fontos elintéznivalóm van. Sajnálom, pedig igazán jó estének álltunk volna elében.
-Sajnálom, hogy menned kell.
-Majd valamelyik nap benézek hozzád. Oké? -kérdezte Justin Jeremyt.
-Oké, persze. Gyere csak.
Justin elköszönt mindenkitől, majd távozott.
Nagy nehezen kibírtam a vacsorát anélkül, hogy könnyekben törtem volna ki. Mikor már a desszert is elfogyott, hazamentünk. Bruce eljött velünk. Feljött hozzám a szobámba.
-Most elmegyek fürödni, oké? -mondtam neki.
-Oké, itt megvárlak.
Lefürödtem, felkaptam magamra egy két ruhát és kimentem Brucehoz. Mikor kiértem megölelt és a fülembe súgott valamit.
-Akkor most már jöhet a java?
-Ne haragudj, de ehhez most semmi kedvem.
-Hát jó. De itt aludhatok?
-Ne, Bruce, ma egyedül szeretnék lenni.
-Hát jó. Akkor elmegyek. -nyomott egy puszit az arcomra és elment.
Leültem az ágyamra. Az agyamban gondolatok ezrei cikáztak. Majd rádöbbentem valamire. Nem szeretem Brucet. A mai történtek ébresztettek rá erre. De ha nem szeretem, minek vagyok vele? Ekkor határoztam el, hogy akármennyire is megbántom vele Brucet, szakítanunk kell. És ezt holnap el is mondom neki.


*Másnap délután*
Itt az idő. El kell mondanom Brucenak az elhatározásom. Tárcsáztam a számát. Arra gondoltam, hogy áthívom és megbeszéljük a dolgokat.
-Szia drágám! -szólt bele a telefonba.
-Szia Bruce. Át tudnál jönni? Beszélnünk kellene. -mondtam komolyan és határoztottan.
-Valami gond van?
-Majd megbeszéjük.
-Hát jó. Fél óra és ott leszek.
Eltelt a fél óra és Bruce megérkezett. A szobámban vártam rá és ő fel is jött.
-Na mi az, mi történt?
-Bruce...döntésre jutottam.
-Ez már most nem tetszik.
-Gyere, üljünk le ide.
Leült velem szemben az ágyra majd megfogtam mindkét kezét.
-Bruce, csodálatos volt ez a pár hét, amit együtt töltöttünk. Nagyon jó ember vagy és tudom, hogy végig szívből szerettél. De sajnos ezt nem tudom viszonozni. Nem szeretlek úgy, ahogyan te akarnád és ahogyan megérdemelnéd. Jobb lenne, ha véget vetnénk ennek az egésznek.
-Akkor most szakítasz velem? De miért Selena? Ezt nem teheted velem. -mondta, és már majdnem sírt.
-Sajnálom. Bár tudom, hogy sajnálattal nem érek el semmit. Egyszerűen rádöbbentem, hogy nem szeretlek.
-De várj. Azóta vagy ilyen, amióta Justinnal kimentetek beszélgetni. Ugye köze van a döntésedhez? -kérdezte idegesen.
-Nem. Nincs.
-De van. Őt szereted? Tudhattam volna. Minek kéne neked egy ilyen nyomorék srác mint én, ha megkaphatod az izmos testű nagy Justin Biebert. Hogy rohadna meg.
-Bruce állj le. Kérlek.
-Most megkeresem, de annak nem lesz jó vége. Elhiheted.
-Bruce, állj le. Most azonnal. Hagyd abba.
-Nem. Elmegyek hozzá.
Kiviharzott a szobámból és tudtam, hogy ennek tényleg nem lesz jó vége. Bruce tud nagyon agresszív lenni és amit ő elhatároz, azt meg is teszi. Féltettem Justint. Lefutottam Bruce után a lépcsőn, de már se híre se hamva. Tanácstalan voltam. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Kit hívjak? Utána menjek? Végülis úgy döntöttem, hogy utánamegyek. Elkezdtem keresni a kocsikulcsom, de nem találtam sehol. Pont most. Már vagy 10 perce kerestem, mikor meglett. Gyorsan autóba ültem és Justinhoz mentem.
-Úristen, ez már most nem tetszik.
Justin bejárati ajtaja nyitva volt. Befutottam és megláttam Justint...a földön. Az orra véres volt és több lila folt "díszelgett" az arcán.
-Justin. Uram isten! Jól vagy? -mondogattam könnyek között.
Felfektettem az ágyra, elláttam a sebeit. Kb. 10 perc után felébredt.
-Hol vagyok? Mi történt? -kérdezte.
-Nyugodj meg Justin. Maradj ott fekve.
Még mindig a könnyeimmel küzködtem. Odaültem mellé az ágyra.
-Mi történt velem? És te hogy hogy itt vagy?
-Bruce...szakítottam vele és kikövetkeztette azt, hogy miattad. Kapta magát és ide jött hozzád.
-Igen, a többire már emlékszem. Áuuu iszonyatosan sajog a fejem.
-Annyira sajnálom... -könnyekben törtem ki.
Justin felült, átölelt. Letörölte a könnyeim és egy csókot nyomott az arcomra.
-Te nem tehetsz semmiről.
-De. Az egésznek én vagyok az okozója. Sosem hittem volna, hogy ilyet tesz.
-Ne sírj. Kérlek. Szépségem.
A nyakába borultam és öleltem, ahogyan csak tudtam.
-Most elmegyek. Pihend ki magad.
-Ne, Selena. Nem maradnál itt velem? Csak ma este.
-Hát...
-Kérlek.
-De hol fogok aludni? -ez hülye kérdés volt, mert a házában vagy 30 szoba volt.
-Velem. Nyugi, nem fogok rádmászni. Csak szeretném, ha ma itt lennél velem.
-Justin, ezt nem szabad. Inkább elmegyek.
Nyomtam egy puszit a homlokára és hazamentem.


*Otthon*
-Hol voltál Selena? -kérdezte Mandy.
Jeremy is ott volt a konyhában, éppen kávét készített.
-Anya. Velem folyton csak rossz történik. -már majdnem sírtam, mikor ezt kimondtam.
-Mi történt? -kérdezte anya és Jeremy kórusban és persze kétségbeesetten.
-Justintól jövök. Itt volt nálam Bruce. Szakítottam vele. Kitalálta azt, hogy Justin miatt. Ezért elment hozzá, és összeverekedtek. Ezután elmentem Justinhoz és a földön találtam. Az orra csupa vér volt és tele volt kék foltokkal...
-Micsoda? -kérdezte Jeremy.
-De már lekezeltem az arcát, minden rendben van, ő is jól van.
-És te jól vagy Selena? -kérdezte Jeremy.
-Hát nem éppen vagyok a toppon. Főleg ezek után. Justin...annyira szerete...mármint sajnálom.
-Kicsim, valld be magadnak, hogy szereted Justint. Nincs rajta semmi rossz. -mondta anya.
-Lányok, most elmegyek Justinhoz. Megnézem, hogy mi van vele, aztán majd jövök.
Jeremy kiment az ajtón és elindult Justinhoz.


*Justin szemszöge*
Kopogtatnak az ajtón. Vajon ki az? Kinyitottam és apa állt velem szemben. Egyből a nyakamba borult.
-Hallottam, hogy mi történt veled. -mondta szomorúan.
-Gyere, üljünk le.
Leültünk a kanapéra.
-Ez a Bruce egy állat. -mondta apa.
-Hát igen. Amíg el nem kapom. Úgy szétverem a fejét. Az volt az egy szerencséje, hogy nem tudtam védekezni, mert váratlanul ért.
-Nem kell bosszút állni Justin. Szerintem többet már nem fog keresni. Nyugalom.
-Apa..
-Igen?
-Annyira szeretem ezt a lányt, hogy azt elmondani nem lehet...
-Selenát?
-Igen. Ilyet még egy lány iránt sem éreztem. Annyira csodálatos. Megveszek érte.
-És őszintén, szerelmes vagy belé?


Ennyi lenne a mai rész. Hamarosan jön a következő. :) (minimum 5 komi)

puszi, Rebi