Sziasztok! :)) Meghoztam a következő részt nektek! :) Rebiivel megbeszéltük, hogy közösen írjuk ezentúl ezt a blogot. :) Remélem, tetszeni fog az írásom, és így is ugyan annyi olvasó marad! :) Jó olvasást! :)
Még mindig hasogat a fejem, pedig már gyógyszert is vettem be. Mi a fenéért fáj ennyire? Mikor múlik már el? - gondolkoztam, majd ledőltem az ágyra és gondolkozni kezdtem.. Vajon örökké így fogok élni? Semmit nem tudok majd az eddigi életemről?
Az összes dalszövegem, az összes boldog pillanatom, oda veszett. Mikor fogok újra emlékezni?
Már egy ideje próbálok vissza emlékezni valamire az életemből, de nem megy..
Egy kicsit megszomjaztam, ezért lementem a konyhába, öntöttem magamnak egy kis narancs levet, majd mikor felindultam a szobámba, megláttam a kanapé melletti kis szekrényen egy fényképet..
Énekes vagyok. Vannak Rajongóim. Biztosan velük készült ez a kép.
Leemeltem az asztalról, s a kezembe fogva felvittem a szobámba. Meg ittam a narancslevem, majd nézegetni kezdtem a fotót, hát ha valami kis halvány emlék előtör.
Egy ideje már próbálkozom de semmi.. Mikor épp kezdtem feladni egy halvány emlék jött elő,
de azonnal el is tűnt, viszont a dalra emlékszem, egy kis részre a dallamából.
Pár perccel később újra előtört egy kis részlet, egy fellépésről,
a dallam ugyan az volt. Valami lassú.. De a szövegére nem emlékszem.. De biztos, hogy valami szerelmes dal..
Elkezdtem dúdolni hát ha valami szöveg részletre is emlékszem.. Dúdoltam, koncentráltam, aminek meg is lett az eredménye.. Azt hiszem meg van a szöveg.
elkezdtem énekelni:
'Love will remember you,
And love will remember me,
I know it inside my heart,
Forever will, forever be ours,
Even if we try to forget,
Love will remember'
Olyan felemelő érzés emlékezni rá. Az összes dalomra emlékezni akarok, emlékezni Justinra, a rajongóimra, a szüleimre, a fellépéseimre, arra hogy hogy lettem sztár, mindenre.. Majd elő tört még egy kis emlék
Ez vajon Justin? Nagyon sokat változott, ha ő. Biztos jó régi kép, de milyen édes itt is, és nekem énekelt? Emlékezni szeretnék minden vele eltöltött pillanatomra..
Próbálkoztam még a vissza emlékezéssel egy ideig, de nem ment, már semmi nem jött.. Szomorúan sétáltam le a konyhába, hogy egyek valamit, mert megéheztem..
- A-anya. - szólítottam meg bizonytalanul
- Tessék kicsim. - fordult hátra, velem szembe, egy nagy mosoly kíséretében.
- Kezdek emlékezni. - mondtam. - Emlékszem pár sorra az egyik zenémből, pár fellépésre, és egy Justinos emlékem is van már. - meséltem neki boldogan.
- Komolyan kicsim? Ez nagyszerű. Rám emlékszel? - kérdezte reménykedve.. Nem akartam megbántani, de muszáj volt elmondanom neki.. Szegény.. Egyből el is ment a jó kedve. - Nem. - válaszoltam szomorúan, amire ő is elszomorodott.. Majd pár másodperc múlva újra elmosolyodott..
- Nem baj! Idővel mindenre emlékezni fogsz, hidd el. - fogta meg kezeim, majd megölelt.. Éppen mondani akartam neki, hogy éhes vagyok, amikor csöngettek..
- Kinyitom. - mondtam a-anyának.
- Szia édes barátnőm. Emlékszem rám? Mondd hogy igen. - szorongatott meg Demi.. Igen nagyon is emlékszem rá.. Ő hazudott nekem Justinról, hogy erőszakoskodott vele. Igen ő volt az, emlékszem, mit akar tőlem?
- Demi? Menny el, nem akarlak látni. - fordítottam hátat, amire szembe jött velem.
- Hogy mi? Még is miért nem? - kérdezte értetlenül..
- Emlékszem, hogy hazudtál Justinról.. Ő nem is erőszakoskodott veled, de te még is azt mondtad. - vágtam oda, kicsit ingerülten..
- Dehogy is Selena! Össze keversz Taylorral. - esett kétségbe..
- Nem! Nem keverlek össze, Taylor mindig jó barátom volt! Emlékszem! Ne akarj becsapni. - kiabáltam, amire kicsordult egy könnycsepp a szeméből.
- Selena próbálj emlékezni kérlek! - sírta el magát, majd megfogta a kezem.. Próbáltam emlékezni, de nem jutott eszembe semmi.. Arra emlékszem csak, hogy ő az aki ezt mondta nekem..
- Emlékszem! - kiáltottam fel, amire felcsillantak szemei.. - Még mindig csak arra, hogy te voltál. Menny el. Nem akarlak látni. - nyitottam ki az ajtót.
- Rendben elmegyek. De tudd, hogy szeretlek. - mondta, majd kisétált..
- Kislányom! Tényleg Taylor volt az! Hidd el! Demi sosem tett veled semmi rosszat. - magyarázott.
- Nem! Emlékszem, hogy így volt! - mondtam, majd felrohantam a szobámba..
Elegem van abból, hogy nem vagyok tisztában azzal, hogy ki is vagyok és, hogy kik vesznek körül.. Mikor fogok már teljesen emlékezni? Ez az egész már az őrületbe kerget.. - gondolkoztam, majd mély álomba szenderültem.
Halihó lányok/fiúk! :)
Igen, igen, igen. Hatalmas bocsánatkéréssel tartozom nektek, amiért ilyen rég hoztam részt.
Nem kezdek el mentegetőzni, és felsorolni az összes létező szokásos okot, hogy miért nem voltam. Az egyetlen, és egyszerű ok az az, hogy nem volt kedvem írni. Igen, ilyen talán minden blogger életében van. :) No de mindegy is.
Hírként szeretném közölni veletek, hogy mostantól nem egyedül fogom írni ezt a kis történetet. Abból kifolyólag, hogy nincs sok időm, fel kellett vennem egy társírót. :)
Rátaláltam egy csodálatos lányra, aki nem mellesleg nagyon ügyesen ír, és jó a képzelőereje. Ő Bianca. :) A következő részt ő hozza majd nektek. :)
A következő rész 5 komment után várható. :)
Mentem, mentem és mentem.Egy autó hirtelen befékezett előttem.
Nyomtam a féket, de nem működött. Hogy mi van? Nyomtam és nyomtam, de
semmi. Utána pedig bekövetkezett a baj... Nem tudtam mást tenni, a kormányt félrerántottam. Ennyire még sosem féltem. A kocsi szinte siklott az aszfalton, előttem pedig lepörgött az életem. Minden, amit eddig átéltem. A boldog, és a szomorú pillanatok.
-Selena? Selena?
Hallottam valaki szólongatását a fülemben. A fejem fájt, lüktetett a fájdalomtól. Testrészeim alig éreztem, mintha lebegnék a levegőben. Szemeim próbálom nyitogatni, de nem igazán akarnak engedelmeskedni. Nem tudom, hogy hol vagyok, hogy mi történt, és ez kétségbeejtő. Nagy nehezen kinyitottam a szemem, majd egyből ezután a pillanat után egy nő a nyakamba ugrik, pontosabban mondva rám ugrik, és ölelget.
-Mi...mi történt? Hol vagyok?
-Itthon vagy kicsim. -válaszolta a számomra ismeretlen nő.
-De...de mi történt velem?
-Autóbaleseted volt. Több hónapig feküdtél a kórházban kómában. Tegnap hazahozhattunk, hogy az otthoni közegedben kelhess fel.
-De várj csak.. ki vagy te? -néztem értetlenül a nőre.
Még soha életemben nem láttam.
-És mi az, hogy otthoni közeg?
-Selena, hát én vagyok az! Az anyukád.
Csak néztem rá értetlenül.
-Nem ismersz meg? -szemeiből kitörtek a könnyek. Nem tudtam, hogy mit kéne most mondanom, mit kéne tennem.
Hirtelen elővette a telefonját a zsebéből és tárcsázott egy számot, majd kiment a szobából.
Talán egy óra elteltével visszajött, egy orvosnak kinéző ember kíséretében.
-Jó napot hölgyem!
-Jó...jó napot doktor úr.
Az orvos megvizsgált, feltett egy csomó kérdést, majd a szoba végébe ment anyával, hogy konzultáljanak egy picit. Akarva, akaratlanul, de meghallottam amit susogtak.
-Szóval amnéziás? -kérdezte a nő hangosabb hangerővel, majd ismét könnyezni kezdett a szeme.
Odajött hozzám, leült mellém az ágyra és megfogta a kezem.
-Tudd, hogy nagyon szeretlek.
-...de ki vagy te? És ki vagyok én? Nem emlékszem semmire.
-Selena...amnéziás vagy.
-Amnéziás? Nem... Az nem lehet.... -fogtam a fejem. Annyira hihetetlen ez az egész.
-Én az anyukád vagyok, Mandy.
-Te vagy az anyukám?
-Igen. Én kicsim.
-Talán az lenne a legjobb, ha elmesélne a hölgynek mindent az eddigi életéről. Nem tudni, hogy ez az amnézia átmeneti, vagy sem. Jobb, ha tudja, hogy ki is ő. Nehogy váratlan meglepetések érjék. -jött oda hozzánk a doktor.
-Igen. Köszönünk mindent doktor úr!
Anya, úr isten de fura ezt mondani egy idegen nőnek, szóval Mandy kikísérte az orvost, visszajött hozzám és elmondott mindent az életemről. Mármint majdnem mindent. Már tudom, hogy ki is vagyok. De aggasztó ez az állapot. És tényleg, bármikor érhetnek meglepetések.
Délután még az ágyamban feküdtem. Kitakaróztam, majd észrevettem a testemen a hegeket. A jobb lábam gipszben volt, combom tele volt kék és lila foltokkal. Hegek borították a testem. Nem tetszett a látvány. Hatalmas trauma ez így most nekem. De még nem is láttam, hogy hogy nézek ki. Körbenéztem, majd az éjjeli szekrényemen megpillantottam egy telefont. Kezembe vettem, majd kijelzőjében meglestem magam. Hát gondolom nem újdonság, de az arcomon is díszelgett jó pár heg és lila folt. Letettem a telefont, és egyszer csak egy fiú rontott be a szobámba. Időm sem volt realizálni, hogy ki is lehet ő. Berontott, odafutott hozzám, majd megcsókolt. Egyből ellöktem magamtól, és adtam neki egy pofont.
-Te normális vagy? Mi a francot csinálsz? -ordítottam rá.
Még soha életemben nem láttam és most így betámad?!
A srác csak nézett rám kerek szemekkel. Majd az az előbbi nő, mármint az állítólagos édesanyám rontott be a szobába, odafutott Justinhoz és kihúzta a folyosóra.
Pár perc elteltével visszajött a fiú.
-Hát nem ismersz meg? -megállt az ágyam mellett arcán pedig a szomorúság volt látható.
-Nem tudom, hogy ki vagy.
-Ez annyira... -könnyek törtek ki a szeméből.
-Héé.. nyugi. Ne sírj, inkább meséld el, hogy ki is vagy te.
-Inkább mutatok pár képet.
Elővette a telefonját, elém tartotta és sorjában jelentek meg a fotók.
-Még mindig nem emlékszel semmire? -vette el előlem a telefont.
-Nem. Sajnos nem. De ahogy látom, nagyon szerettelek. -mondtam neki és elmosolyodtam.
Hirtelen valami belenyilalt a fejembe. Szúrt, égett nem bírtam.
-Hozz vizet. -mondtam Justinnak.
Hozott nekem egy pohár vizet, de a fejfájás nem múlt. Enyhül, de nem múlt el.
-Akkor azt hiszem, hogy én most alszom egy keveset. Megtennéd, hogy...
-Persze-persze, kimegyek. Máris. Viszont egy kérésem lenne...
-És mi lenne az?
-Megölelhetlek? -kérdezte.
Természetesen igennel feleltem. Megölelt, majd elhagyta a szobát. Ezután én pedig álomba szenderültem.
-Kopp-kopp! -jött be egy szőke hajú lány az ajtón.
-Taylor! -kiáltottam neki. Hirtelen lesokkolódtam. Honnan tudom, hogy ő Tay?
-Várjunk csak... hogyan ismertél fel?
-Magam sem tudom. Te úr isten. Kezdek emlékezni a dolgokra.
Leült mellém és elkezdtünk beszélgetni. Csodával határos módon mindenre emlékeztem vele kapcsolatban. Majd egyszer csak felhoztam a Justin témát.
-Taylor, mondd mi van Justin és köztem?
-Muszáj erről beszélnünk? -kérdezte.
-Szeretném tudni. Kérlek.
Taylor elmesélte az egészet. Az egész történetet. Hittem neki, megbíztam benne.
Beszélgettünk és beszélgettünk, de hirtelen megint visszatért a fejfájás, de most keményebb és fájdalmasabb volt.
-Mondd Selena, jól vagy?
Nem tudtam válaszolni neki, annyira fájt. Pár percig szenvedtem ott egy kicsit, majd megkértem Taylort, hogy menjen el.
Elment. Ott maradtam a szobámban egyedül. Felkeltem az ágyból, körbesétáltam a szobámban. A fejfájás még nem múlt el teljesen, de már jobban voltam.
Sziasztok! :) Iszonyatos nagy bocsánatkéréssel tartozom nektek, amiért ennyire későn hozom nektek a következő részt. Ezentúl próbálok aktívabb lenni, és gyakrabban részt hozni. :) Remélem tetszeni fog. :) Mint már megszokhattátok, 5 komi után kezdem el írni a következő részt. :)
Most kivételesen nem egy dalt, hanem egy képet párosítanék ehhez a részhez:
Persze egyből lesifotósok tömörültek körénk és nézték az édes
találkozásunkat, de most valahogy kicsit sem zavartak. Kéz a kézben
sétáltunk el Justin kocsijáig. Az egész délutánt együtt töltöttük.
Elmentünk falat mászni, meglátogattunk egy kis aranyos éttermet és
romantikáztunk. Nem is kell ennél több. Imádok vele lenni.
Beesteledett. Elhívtam Justint magamhoz. Ő persze egyből kapott az alkalmon, és nem tudott nemet mondani. Egyből rávágta, hogy "Igen.".
Beértünk a házba.
-Anya, Jeremy? Itthon vagytok?
Nem jött válasz.
-Hahó? Valaki?
Még mindig nem jött válasz. Bementem a konyhába és egy cetlit találtam az asztalon. A cetlin ez állt:
"Elmentünk Jeremy szüleihez. Pár napot távol leszünk. Holnap felhívlak. Minden nagyon gyorsan történt, de megbeszéljük. Vigyázz magadra, szeretlek. Anya"
-Úgy látszik egyedül vagyunk és leszünk is. Anyáék elmentek a nagyszüleidhez.
-Szóval csak ketten vagyunk itt? Csak te meg én? -jött oda hozzám, megölelt és megcsókolt.
-Szóval igen. Csak mi.
-Mit szólnál egy kis filmnézéshez, és majd meglátjuk, hogy mi lesz. -mondta kacér mosollyal.
-Jó, benne vagyok. Hol nézzük a filmet? A szobámban?
-Igen.
-Akkor gyere, menjünk. Felsétáltunk a lépcsőn, az emeleten pedig még sötét volt, mert az ottani lámpa nem ontotta magából a fénysugarakat. Én haladtam előre, Justin fogta a kezem. Egyszer csak megállt, majd visszahúzott magához.
-Nagyon szeretlek. Tudom, hogy nem vagyunk együtt olyan régóta, de sokat jelentesz nekem. És tudd, hogy nem fogok rád mászni. Addig várunk, amíg csak te akarod. Érted bármire képes vagyok.
Oké, innentől kezdve nem tudtam tűrtőztetni magam. Láttam a 2 világító szembogarát a sötétségben. Egymást néztük, majd rávetettem magam. Először csak csókolgattuk egymást.
-Gyere...menjünk be a szobámba. -nyögtem ki 1-2 csók között.
Justin megfogott és felkapott, az ölében vitt be a szobába. Az ágyra helyezett, majd fölém került. Csókolgatott. Csókolgatta az ajkaim, az állam, a nyakam, majd egyre jobban lejjebb és lejjebb tért. Majd újra visszajött és a ruháktól kezdett megszabadítani engem. A pólóm már le is került, és kis híján a szoknyám is. Justin se volt rest a maga vetkőztetésével. Egy kis szünetet tartva felegyenesedett és levette a ruháit addig, amíg végre már csak egy alsógatya díszelgett rajta. Mindezek után fölé kerekedtem. Most változott az állás. Ő volt alul, én pedig felül. A csókoktól nem tudtunk szabadulni. Iszonyatosan jó érzés volt. Majd lekerült rólunk az a pár ruhadarab is, melyek eddig takarták bájainkat. És megtörtént, aminek meg kellett történnie. A részleteket a fantáziátokra bízom. Annyit mondhatok, hogy fantasztikus volt.
A másnapot is Justinnal töltöttem. Imádok vele lenni. Önmagamról is megfeledkezem, mikor a karjai között vagyok.
*2 nap múlva*
Otthon ültem, semmi dolgom nem volt. Most már kezdem unni ezt a semmittevést, és kezdeni akarok már valamit az életemmel. Talán jó lenne, ha készítenék egy új albumot. Hiányzik az éneklés.
Miközben ezen merengtem, az ajtómon bejött anya, és átadta nekem az infót, miszerint nemsokára ebéd. Utána csevegni kezdtünk.
-Anya, unom ezt a nyugis életet. Mit szólnál hozzá, ha elkezdenék dolgozni egy új albumon? Nagyon lenne hozzá most kedvem.
-Jó ötlet. Akkor fel is hívom Byront.
Anya felhívta őt. Byron a zenei menedzserem, és mindig őt értesítjük először, ha valami újat akarok alkotni zene téren.
-Okés. Benne van.
-Viszont mindenképpen vele akarom csinálni az albumot. Szóval leutazom Texasba.
-És hol fogsz lakni addig Sel? Itt is vannak stúdiók Kaliforniában. Itt is felvehetnéd a dalokat.
-Igen, tudom, de szívesebben lennék ott. Majd beszélek apával, és nála leszek, amíg munkálkodom.
-És Justin?
-Majd megoldom vele. Biztosan lejön velem.
Már mindent leszerveztem. Holnap megyek Texasba. A cuccaim összepakolva, ügyek elintézve. Már csak Justinnak kéne elmondani, hogy mi is a helyzet. Lefeküdtem az ágyamra, mellettem a bőröndjeim hevertek. Feküdtem és néztem a plafont. Egyszer csak valaki kopogtat az ajtómon.
-Igen? -kiabálok ki.
Nem jött semmi válasz.
-Gyere be! -kiáltottam megint.
Ismét semmi válasz, és senki sem jött be. Meguntam, ezért odamentem az ajtóhoz, és egy határozott mozdulattal kinyitottam.
-Kicsim. -e szó kíséretében Justin nyakába ugrottam, hiszen ő állt ott.
Felugrottam rá, csak öleltem és öleltem. Persze közben az járt a fejemben, hogy hogy is mondom meg neki, hogy több 1000 km-re leszünk egymástól az elkövetkezendő pár hónapban. Pár perc után letett, és csak ölelt. Feje a szobám felé volt. Meglátta a sok-sok bőröndöt, elengedett és egyből faggatni kezdett.
-Mi az Selena, elutazol?
-Hát...
-De hova?
-Texasba megyek. Stúdiózni megyek, újra készíteni szeretnék egy albumot. Már hiányzik.
-Texasba? De hát az nagyon messze van. És addig én mit csinálok nélküled? Hmm?
-Arra gondoltam, hogy majd eljöhetnél meglátogatni sokszor.
-De Selena, ez nem fog menni. Nem tudok odautazni minden egyes nap. Ahhoz messze van és sok teendőm van.
-Hát akkor nem tudom...
-Miért nem itt stúdiózol? Itt, Kaliforniában? Ott az én stúdióm. Oda bármikor mehetsz, mindenben segítek.
-De Justin, értsd meg. Texasba megyek és kész.
-Jó, megértem.
Justin fogta magát, és elindult az ajtó felé.
-Most mi van? Miért kell ezt csinálnod?
Visszanézett, majd újra megindult, és kiment. Ennyi. Ennyi volt a nagy elköszönésünk egymástól.
*Másnap délelőtt*
-Akkor indulok is. -mondtam.
-Nagyon vigyázz magadra az úton. Nem értem, hogy miért nem repülővel mész.
-Hát most jobb lesz autóval. Vigyázni fogok anya, nyugalom. Nem lesz semmi baj.
Elköszöntem mindenkitől, beültem az autómba és meg sem álltam az autópályáig.
Itt szépen haladtam. Nem volt sok kocsi, mivel délelőtt 8 óra volt. Nem nagy a forgalom ilyenkor. Csak mentem és mentem. Azt nem mondanám, hogy nagyon jó kedvem volt. Justin elrontotta, és tegnap óta fel sem veszi nekem a telefont. Nem értem, hogy egy ilyen kis ügyet miért kell felfújnia. Mindegy, majd csak megbékél. Mentem, mentem és mentem.
Egy autó hirtelen befékezett előttem. Nyomtam a féket, de nem működött. Hogy mi van? Nyomtam és nyomtam, de semmi. Utána pedig bekövetkezett a baj...
Sziasztok! :)
Itt is vagyok a következő résszel. Remélem minden tekintetben el fogja nyerni a tetszéseteket. :)
5 komment után kezdük el írni a következő részt! :)
A részhez ezt a dalt párosítanám:
És amit ezután mondott Justin nagyon meg hatott és akkor jöttem rá hogy sokkal többet számít Justin mint hittem és ha ő el hagy egyszer abba bele halnék.
"Te vagy a legjobb dolog, ami valaha történt velem az életem során!" -mondta.
Egyszerűen elolvadtam tőle. Csodálatos, álmaim férfija.
A fényképezőgépek gomjai még mindig csattogtak körülöttünk, és a fotósok lesték minden mozdulatunkat. Egyszer csak egyikőjük hangosan és tisztán hallhatóan feltett egy kérdést.
"Akkor most együtt vagytok?"
Justinra néztem, ő pedig rám. Láttam rajta, hogy legszívesebben odaordította volna, hogy "IGEN", de rám való tekintettel nem tette. Itt az idő. Úgy sem tarthatjuk örökké titokban a dolgot. El kel mondanunk. Majd hirtelen gyors választ adtam.
-IGEN! -kiabáltam oda a paparazzik hadának.
Justin rámnézett, majd karjai közé vett és pörgetett a levegőben. Persze mondanom sem kell, hogy a csókok sem maradtak el közben.
*A party végén, Selena szemszöge*
-Igen Demi, az tényleg csodálatos volt. -fejeztem be a mondatom, majd azt éreztem, hogy valaki átkarolja a derekam. Természetesen Justin volt az. Megfordultam, nyomtam egy puszit az arcára, majd megcsókoltam.
-Látom nagyon dúl a szerelem. -mondta Demi kicsit kacér hanglejtéssel.
Justinra néztem, beletúrtam a hajába, majd megöleltem.
-Na, érezzétek jól magatokat drágáim. Most mennem kell. Cooper hív. -köszönt el Demi, majd otthagyott minket, és egy idős bácsikát vett célba.
-Szépségem, tudnod kell, hogy nagyon sokat jelentett nekem a mai. -mondta Justin.
-Neked pedig azt kell tudnod, hogy te jelentesz nekem nagyon sokat és úgy érzem, hogy belédbolondultam! De teljesen. Megőrjítesz!
-De az jó, nem? -kérdezte édesen.
-Kis butusom. -suttogtam majd megcsókoltam.
-Lassan amúgy mehetnénk már. Elég későre jár és fáradt is vagyok. -mondta Justin.
Akarva vagy akaratlanul, az agyam azon kezdett el járni, hogy áthívjam-e magunkhoz Justint. Hogy megkérdezzem-e, hogy nem aludna-e velem. De gondolkodásomat félbeszakította mondandójával.
-Mit szólnál hozzá, ha ma nálam aludnál? -kérdezte.
-Hát nem is tudom...
-Kicsim...
-Oké, oké. -mondtam neki majd újra megcsókoltam.
Justin előtt próbáltam leplezni izgatottságom, bár nem tudom, hogy mennyire sikerült. Most másra nem is vágytam, csak egy jó összebújós alvásra vele.
*Selena szemszöge, kb. 1 óra múlva *
-Itt is vagyunk. Hölgyem, fáradjon be! -mondta Justin gentleman módra.
-Annyira gyönyörű házad van. Eláll a lélegzetem is!
-Várj, amíg megpillantod a hálószobám.
Felmentünk egy girbe-gurba lépcsőn. Az első emeleten voltunk. Annyi ajtót láttam csak ezen az egy emeleten, hogy ha egyedül lennék itt, tuti, hogy eltévednék.
-Erre gyere. -fogta meg Justin a kezem e mondat kíséretében, majd egy ajtóhoz húzott.
-Ez lenne az én kis szobám.
Hát igen, Justin valóban olyan pompában él, mint gondoltam. Bementem, kicsit körülnéztem.
-Klassz. Tetszik. -mondtam neki.
-Nekem te tetszel. -jött oda hozzám Justin.
Elkezdtünk csókolózni, majd az ágyon kötöttünk ki. De ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom. Hat... mit is mondjak... tipikus. Anya hívott. Justinra néztem.
-Vedd csak fel nyugodtan. -mondta, majd lefeküdt mellém.
-Szia anya.
-Szia. Merre vagy Selena?
-Justinnál vagyok. Itt alszom. Bocsi, hogy csak úgy szó nélkül leléptem.
-Oh hogy vele vagy. Akkor nem is zavarok tovább. Semmi gond. Puszi kicsim.
Letettem a telefont. Justin hátulról megölelt.
-Amúgy szerintem le kéne vennünk magunkról ezeket a ruhákat. Mármint arra célzok, hogy én nem bírok ki még egy percet ebben a ruhában. Iszonyatosan kényelmetlen és szorít.
-Akkor vedd le. -mondta Justin kacér mosollyal.
-Oké, de nincs itt semmi másom, amut felvehetnék.
-Jó leszel fehérneműben is. -mondta Justin reménnyel a hangjában.
Egy szemkontaktussal eltelt fél perc következett.
-Oké, keresek neked valamit. -mondta Justin, majd odasétált a szekrényéhez. Kivett belőle egy elég nagy pólót.
-Ez jó lesz Selly?
-Szerintem igen. -mosolyogtam rá, majd elvettem tőle a pólót.
Leszenvedtem magamról az estélyi ruhát. Egy szál alsóneműben és melltartóban álltam Justin előtt. Az arcán az látszott, hogy tetszik neki a látvány. Gyorsan felkaptam magamra a pólót.
-Justin illata van. -szagolgattam.
-De édes vagy. -jött oda hozzám és egy csókkal jutalmazott.
-Nagyon szeretlek. -mondtam neki.
Ő csak nézett engem a nagy kerek szemeivel.
-Hát te nem is szeretsz engem? -kérdeztem szomorkodást színlelve.
-Te vagy az életem értelme. Kis bolondom. -mondta lágy hanglejtéssel.
Ismét megcsókoltuk egymást és ismét pár csókokkal eltöltött perc következett.
-Álmos vagyok. Nem fekszünk le aludni?
-De, persze.
Justin hirtelen felkapott, majd odavitt az ágyhoz. Gyengéden lefektetett, majd megkerülve az ágyat mellém feküdt. Betakart a pihe-puha takaróval. Ezután pedig átölelt.
*Justin szemszöge*
Annyira jó érzés magam mellett tudni Selenát. Végre eljött az a pillanat, hogy az enyém. Hogy ő is megerősítette, hogy együtt vagyunk. Ennyire még sosem voltam boldog. Eszméletlen, hogy mit tesz velem ez a lány.
*Reggel, Selena szemszöge*
Reggel, mikor felébredtem nem találtam magam mellett senkit.
-Justin? Justin hol vagy? -kérdeztem egy kicsit hangosan
Semmi válasz. Felültem az ágyon, majd Justin párnáján megpillantottam egy cetlit, ami sok-sok rózsaszirmon hevert. A kis papírkán ez állt:
"Sürgős elintéznivalóm van. Amint tudok, jövök. Maradj nyugodtan nálam. Nem lesz otthon senki. Pár óra és ott leszek. Szeretlek! Csók, a te herceged"
Istenem, hát imádom ezt a srácot. Bár az nem tetszik, hogy itt hagyott. Szívesebben reggeliztem volna vele, mint egyedül. Egy ami biztos, hogy megvárom. Már most nagyon hiányzik. Ez eszméletlen.
Kis ébredezés után kikeltem az ágyból. Justin pólója volt rajtam, amit tegnap adott. Gondoltam magamon hagyom, hiszen úgy sincs itt más ruhám, és senki sincs itt, szóval nem fog zavarni egy embert sem. Kinyitottam a szobaajtót, majd a folyosón találtam magam. Lesétáltam a lépcsőn. Még idegen volt a környezet. Ezelőtt összesen egyszer voltam itt. A Bruce-os incidensnél. Áhh, nem is akarok arra emlékezni. Hagyjuk is. Mikor leértem a lépcsőn, szembe találtam magam a gyönyörű nappalival. Mögötte pedig ott volt a konyha és az étkező. Odasétáltam a konyhapulthoz, kinyitottam a hűtőt, és készítettem magamnak reggelit. Mikor megettem, indultam felfelé a szobába. Gondoltam, hogy majd ott megvárom Justint.
Egyszer csak kulcs zörgött a zárban. Máris itt lenne Justin? Végre. Az ajtó kinyílt, de nem Justin lépett be rajta, hanem egy szőkés hajú srác.
-Úristen, te meg ki vagy? -kérdeztem.
-Öhm, neked is szia. Ryan vagyok, Justin legjobb barátja. -mondta.
-Örvendek.
Hát mit ne mondjak, kicsit fura volt a szituáció, hogy egy szál pólóban és alsóneműben álltam előtte.
-Te pedig Selena vagy? Selena gomez, nem de?
-De igen. Ha nem haragszol, most felmegyek, felkapok magamra valamit. Utána visszajövök.
Felfutottam a szobába. Először rosszba akartam menni, de a végén rátaláltam Justin szobájára. Kinyitottam a szekrényét, kutattam valami gatya féle után. Találtam egy kisebb méretű melegítőt. Ez jó lesz. Felkaptam magamra, majd lesétáltam Ryanhez. Már a kanapén ült.
-Ne haragudj, hogy így fogadtalak, csak hát azt hittem, hogy nincs itt senki.
-Ohh semmi gond. Örülök, hogy látlak. Justin sokat mesélt már rólad.
-Óóó tényleg? És jókat?
-Természetesen.
Ebben a pillanatban megint megcsörrent egy kulcs az zárban, de már nem egy ismeretlen emberke jelent meg a nagy ajtóban. Hanem az én drágám. Az én Justinom. A nyakába ugrottam és csókokkal üdvözöltem.
-Szia szépség. Ohh szia Ryan. Hát te?
-Nem emlékszel? Beszéltük, hogy ma elmegyünk kicsit lazulni
-Ja, tényleg. Ezt elfelejtettem.
-Pasis nap? -kérdeztem.
-Igen, valam olyasmi. -válaszolta Ryan.
Justin rám nézett, kicsi aggodalommal a szemében.
-Sel..
-Nyugi. Menjetek csak, érezzétek jól magatokat. Majd este találkozunk, okés? Átjössz?
-Igen. Viszont akkor gyere, hazaviszlek. Amúgy látom kiszolgáltad magad a szekrényemből egy gatyával. Komolyan jobban áll mint nekem.
Ezután Justin hazavitt, édesen elköszönt, majd elhajtott Ryannel.
*Másnap reggel*
A reggelem szokásos volt. Minden a megszokott rend szerint ment. Felkeltem, lefürödtem, felöltöztem majd reggeliztem. Reggelizés közben megcsörrent a telefonom. Reménysugár csillant fel a szememben, hogy hátha az én drágám hív. De sajnos nem ő hívott. A telefonom nem az ő nevét írta ki. A hívás elindítója Taylor volt. Igen, Taylor. Ő az az ember, akivel volt legkevésbé sincs kedvem beszélni. A múltkori történtek után nem is értem, hogy miért keres. Hogy mit akarhat tőlem. Ezért tehát kinyomtam a telefont. Nem érdekel a kis monológja. De nem telt bele 2 perc, a telefonom újra csörgött. Már kezdett idegesíteni, ezért felvettem.
-Igen? -szóltam bele.
-Szia Selly, Taylor vagyok.
-Igen, tudom. Mit szeretnél?
-Lenne ma rám egy kis időd? Meg szeretném beszélni a történteket.
-Hát nem is tudom. Mást terveztem mára.
-Kérlek. Nagyon hiányzol és tényleg nem bírom már ezt.
-Jó. De maximum egy óra, mert mint mondtam, mást terveztem mára.
-1 óra múlva a szokásos kávézónkban?
-Oké. Ott leszek.
Majd letettem a telefont. Miután végeztem az étkezéssel, elmosogattam. Mindezek után felmentem a szobámba, felöltöztem és kicsit emberibb formát varázsoltam magamnak.
*A kávézóban*
Mikor megérkeztem a kávézóba, Taylor már ott volt. Annál az asztalkánál ült, ahol mindig is szoktunk. Gyorsan levetettem mellé magam, egy "Szia" szó mellékletében.
-Selena, nézd, rendeltem neked egy kávét.
-Köszi. Na mondd, mit szeretnél?! Nincs sok időm.
-Selly drágám, annyira sajnálom a múltkor történteket. Igen, hazudtam. De így gondoltam helyesnek. Bár most már tudom, hogy nem volt helyes, amit tettem. Kérlek! Olyan régóta barátnők vagyunk. Nem szeretném, hogy ennek így és most vége legyen.
Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom. Justin volt az.
-Egy pillanat Tay, ezt fel kell vennem.
-a telefonban-
-Szia édes.
-Szia drágám. Ma akkor valami? -kérdezte Justin édesen.
El sem tudom, mondani, hogy mennyire hiányzott az, hogy halljam legalább a hangját.
-Hát neked mikor lenne jó?
-Én szabad vagyok egész nap. Csak a tiéd leszek. Se munka, se kötelezettség a mai napon. Most hol vagy, mit csinálsz?
-Taylorral vagyok.
-Taylorral? Azzal a Taylorral? -kérdezte. Éreztem, hogy kicsit felment benne a pumpa.
-Nyugi, csak beszélgetünk. Mondjuk mit szólnál érte, ha eljönnél elém és akkor innen elmennénk valahova?
-Oké. De vigyázz, nehogy telebeszélje a fejed mindenféle baromsággal.
-Vigyázok. Akkor kb. fél óra múlva a parkoló főbejáratánál?
-Tökéletes. Ott leszek. Szeretlek!
-Én is. -tettem le a telefont.
-hívás vége-
-Ne haragudj, de ezt le kellett beszélnem. Viszont én akkor fél óra múlva megyek.
-Justin volt az?
-Ez nem értem, hogy miért olyan fontos, de igen. Ő volt az.
-Együtt vagytok?
-Igen.
-Hát gratulálok, -mondta egy igen erőltetett mosollyal- viszont mit gondolsz arról, amit mondtam?
-Jó, oké. Tényleg durva volt, ami történt, de a barátnőm vagy. Régóta ismerlek és nagyon szeretlek. Felejtsük el, oké?
-Köszönöm.
Ezután még beszélgettünk egy 20 percet.
-Óó ne haragudj, most mennem kell.
Elköszöntem tőle, majd elindultam a parkoló felé. Csak sétáltam és sétáltam, majd megpillantottam egy srácot a főbejáratnál. Tökéletes volt a kinézete. Egyből tudtam, hogy ő az én Justinom. Odafutottam és hátulról megöleltem.
-Szia kicsim. -fordult meg, majd egy csókkal "ajándékozott meg".
Persze egyből lesifotósok tömörültek körénk és nézték az édes találkozásunkat, de most valahogy kicsit sem zavartak. Kéz a kézben sétáltunk el Justin kocsijáig. Az egész délutánt együtt töltöttük. Elmentünk falat mászni, meglátogattunk egy kis aranyos éttermet és romantikáztunk. Nem is kell ennél több. Imádok vele lenni.
Sziasztok! Vera vagyok, az új társ-szerkesztő. Nagyon örülök, hogy Rebivel írhatom
ezt a blogot. Ezelőtt is olvastam, és most már én is részt fogok venni
az írásában. Hát, készen állok a feladatra, és remélem, hogy mindenkinek
tetszeni fognak a részek, amiket én írok! :)
5 komment után jön a következő rész! :) A részhez ezt a dalt párosítanám:
-Gyere, menjünk fel hozzám. -mondtam neki. -Oké. -válaszolt kacér mosollyal. Hazamentünk hozzám, majd megcéloztuk a szobám. Tudtam, hogy mi következik most és már teljesen készen álltam... Nem kerültük meg a dolgokat, egyből lényegre tértünk.Egymást vetkőztettük közben ajkunk mindvégig összeforrt.Pólómat kezdte levenni rólam,de kezei meg álltak,egy apró puszit adott a hasamra aztán szemeimbe nézett. -Ez még korai.Várjunk még vele egy kicsit,rendben szépségem?-Kérdezte,közben átölelt. -Igen,igazad van.Majd ha el jön az ideje.-Mosolyogtam.-Igaza van Biebsnek hogy ez még korai.De hogy őszinte legyek már nagyon bele éltem magam. Majd legközelebb. -Azon gondolkodtam hogy el mehetnénk valahová.-Mondta,miközben elsétált a tükör elé hogy meg igazítsa a haját. -Azaz randi?-Karoltam át hátulról. -Igen,már ki is találtam valamit ami tetszeni fog,de most megyek el intézek pár dolgot,4-re érted jövök.Jó légy baby.-Lágy csókkal lepett meg,majd kiviharzott. Kíváncsian várom már hogy mit eszelt ki. Ő tipikus romantikus fajta fiú biztosan fantasztikus randink lesz.Úgy érzem hogy minden nap egyre jobban és jobban bele szeretek,már olyan szinten hogy nem tudnám el képzelni az életem nélküle.Életem részévé vált.Miután el ment,egyből hiányozni kezdett, 3 óra előtt 20 perce fel hívtam Demit,hogy el dicsekedjem a dolgokat. -Szia Demi.-Köszöntem. -Selly,szia,pont most akartalak fel hívni.-Kuncogott Demi. -Jajj..hogy én milyen boldog vagyok,el mondani nem tudom.-Vettem egy nagy levegőt. -Na meséljél drágám.Justin?!-Demi. -Igen,o.annyira szeretem..és nem sokára randira megyünk már nagyon várom.-Mondtam lelkesen. -Nagyon örülök hogy így alakult a kapcsolatotok remélem örökké fog tartani szerelmetek.-Kedveskedett. -Köszönjük drágám,most úgy megölelnélek.-Mondtam. -Én is téged.Össze futhatnánk.-Demi. -Jó lenne,de mint ahogy mondtam már randim lesz,nem sokára készülődnöm kell,ne haragudj. -Jajj de hogy haragszom,majd máskor.-Demi -Hogy el ment az idő már fél 4,mennem kell készülődni.Szia szeretlek később beszélünk. -Én is szeretlek,érezzétek jól magatokat.-Mondta Demi,és ki nyomtam a telót elvégre időben vagyok már. Le dobtam magamról a ruha darabokat,és el kullogtam zuhanyozni. 20 perc alatt le bonyolítottam a fürdést,ki választottam egy dögös de még is visszafogott ruhát és felvettem.Kisminkeltem magam,természetesen szolidan.Végül hajamat is meg csináltam,igazából csak ki vasaltam és lógva hagytam.Rá néztem az órára 3:57 nem sokára meg érkezik Justin.Gondoltam magamban.Gyorsan bele néztem utoljára a tükörbe, és hát tetszett amit benne láttam.Remélhetőleg Justinnak is tetszeni fogok.Mentem le lépcsőn,ahol Jeremy álldogált. -De csinos valaki,készülsz valahová?-Mosolygott. -Köszönöm Jeremy.Igen,randim lesz.-Szintén mosolyogtam. -Gondoltam.Ha szabad tudnom ki az szerencsés akire vársz? Talán Justin?-Kérdezte. -Igen,őt várom.és őőő..mond csak szerinted tetszeni fogok neki? Nagyon izgulok.-Néztem Jeremyre. -Biztosan tetszeni fogsz neki,gyönyörű vagy és szeret.Más nem számít.-Ölelt át. -Ez sokat számít nekem.Köszönöm.-Mikor ki ejtettem az utolsó szót.Justin meg érkezett kezében egy csokor virággal nagyon édes hogy mindig el lep virágokkal mert imádom a virágokat de Justint annál jobban. -Uhh baby gyönyörű vagy.-Csókolt meg,amit én viszonoztam. -Na fiatalok rám nincs szükség.Érezzétek jól magatokat,és okosan cselekedjetek.Kacsintott. -Apa,kérlek ne most világosíts fel minket,nagyok vagyunk már.-Húzogatta szemöldökét Justin. -Köszönjük Jeremy.-Mosolyogtam. *Autóban* -Most már el árulod hogy hova megyünk?-Kérdeztem. -Eláruljam?-Nézett rám. -Hát jó lenne.-Mosolyogtam. -Majd meg látod.-Nevetett. -Justin kérleeek.-Néztem rá kutyus szemekkel. -Na jó,el látogatunk a DisneyLandban aztán sétálunk vagy amihez kedved lesz,oké?-Puszilt meg. -Remek.-Fogtam meg a kezét. *Disney Landban* Már többször is volt szerencsém el jönni ide,de ez különleges mert Justinnal voltam.Egyszerűen gyönyörű látvány,minden perc csodás volt,régen éreztem olyan jól magam mint akkor,sokat nevettünk és hülyültünk Justinnal persze voltak romantikus pillanatok is.Mikor már mindent meg néztünk és ki próbáltunk el mentünk kicsit "csavarogni". Kézen fogva sétáltunk és beszélgettünk eközben el csattant néhány csók is.Túl szépen indult nap ahhoz hogy ne rontsák el.Hátra néztünk és hátunk mögött vagy 10-20 paparazzi,újságírók illetve tévések követtek minket,csodás napból katasztrófa lett.El takartuk az arcunkat és futni kezdtünk vissza az autóba.De ők is futottak utánunk,fényképeztek kiabáltak,feltűnősködtek.Mit ne mondjak kétségbe estem.Média képes arra hogy tönkre tegyen egy ember életét vagy akár kapcsolatokat.Nem szeretném ha emiatt a szerelmünk a süllyesztőbe végezné,azt nem élném túl,és ráadásul a karrieremre is figyelnem kell és Justinéra is,nem tudnák leszámolni a lelki ismeretemmel ha Justinnak a karrierje miattam menne tönkre.Be ültünk a kocsiba és elhúztuk a csíkot.Nagy nehezen de sikerült lerázni őket.Nagy megkönnyebbülésemre hazaértünk. Leültünk kanapéra. -Jól vagy szépségem?-Jött közelebb. -Nem..nem nagyon,félek nagyon.Hogy majd kitalálnak minden hülyeséget és mindenki rólunk beszél majd..kapcsolatunk megromlik és a karrierünk is.Valamit tennünk kell.-Sírni kezdtem. -Nyugodj le kérlek,minden jó lesz.Ne légy szomorú,olyan irreálisnak kezdődött ne hagyjuk hogy így fejeződjön be.Kérlek.-Ölelt át,szorosan. -Teljes mértékben igazad van.Na de farkas éhes vagyok,gyere konyhába keresünk valami harapni valót.-Mosolyogtam. -Okés.-Pattant fel Justin. Miután meg vacsoráztunk Justin haza ment.Én kicsit gondolkodtam a történteken és le feküdtem aludni.Éreztem..tudtam,tudtam hogy nehéz nap fog rám várni. *Reggel*
Rosszul aludtam,egész éjjel forgólodtam. Nyújtózkodás után a fürdőt vettem célba,lezuhanyoztam és elmentem reggelizni.Anya mosolygósan tálalta fel reggelit,és közölt velem egy remek hírt. Meghívtak VanityFair Oscar Partyra.Ennek nagyon örülök. Feldobta a reggelem. -Milyen volt a randi? apropó randi,Justin itt aludt?-Kérdezte Jeremy. -Randi fantasztikusan kezdődött,de aztán megtaláltak minket a paparazzik stb..-Hajtottam le a fejem. -Sajnálom kicsim.-Mondta anya. -Aha,én is.De most megyek a szobámba fel hívom Justint,további jó étvágyat-Mondtam,majd felmentem szobámba. Mielőtt felhívtam volna Justint,úgy döntöttem hogy kicsit netezek,és jó reggelt kívánok az én csodás rajongóimnak.De amikor el látogattam a közösségi oldalakra meg lepő dolgot vagyis igazából nem nagyon lepődtem meg a cikkekről.."Justin Bieber Selena Gomezzel kavar" "Justin Bieber új barátnője Selena Gomez" ezek cikkekkel semmi bajom nem volt.De aztán láttam egyre több és cifrább szövegeket "Justin Bieber és Selena Gomez együtt járnak.Vajon mennyibe fáj ez Biebernek?" vagy.." Selena Gomez kihasználja Justin Biebert" de ami a legjobban fájt.."Selenators vs.Beliebers a két rajongó tábor nem jönnek ki egymással.Ugyan is a két fiatal szuper sztár név szerint a gyönyörű Selena Gomez és a tini lányok kedvence Justin Bieber a minap el látogattak a DisneyLandba azaz randin voltak.Később kézen fogva sétáltak és többször is csókolóztak.Erről videó is készült illetve képek is.Hírek szerint Selena Justin pénzéért és a még több hírnévéért van vele együtt.Amit Bieber rajongói nem néznek jó szemmel.Sőt mi több a hír hallatán több száz követőt vesztett el az utánozhatatlan Justin Bieber.Kíváncsian várjuk a románc folytatását és hogy Selena meddig fogja még "szeretni" Justint." Poszt alatt képek és videók is voltak.Na jó ez már sok,fel háborító.Nagyon gyászossá vált a kedvem.Bánt hogy ilyet gondolnak rólam nagyon bánt.És hogy Justin sok követőt vesztett el.De az ilyen igazi Belieber?! Nem hinném.De ezt nem firtatnám. Rosszul voltam nagyon.Be kapcsoltam tévét és minden 3.csatornán mi voltunk Justinnal.Ezért kikapcsoltam.Fel hívtam Justint aki mit sem tudott a dolgokról.Hangján hallatszodótt a kétségbe esés.20 percre rá nálam is volt.Nyakába borultam és sírni kezdtem,el meséltem neki miket írtak rólam,amitől még jobban sírtam.Justin próbált megnyugtatni de nem sikerült túlságosan.Telefonom folyamatosan csörgött,műsorvezetők hívtak hogy beszéljek kapcsolatomról Justinnal.Féltem a következményektől. -Ne sírj szerelmem,minden rendben lesz,én tudom hogy szeretsz mással ne foglalkozz,szeretlek.-Csókolt meg. -Justin..több száz követőt vesztettél el miattam,sajnálom és ne haragudj..én is nagyon szeretlek-Öleltem amilyen szorosan csak tudtam. -Figyelj bébi,igen csökken a követők száma,de az igazi Belieberek mindig itt lesznek nekem és fel tudják fogni hogy én veled vagyok boldog és el fogadnak téged.Ne szomorkodj.Képzeld meg hívtak a VanityFair Oscar Partyra.-Mosolygott. -Engem is meg hívtak.-Töröltem le könnyeim. -Remek! Mehetnénk együtt.-Kacsintott -Hát ő.őő..nem lenne legjobb ötlet..-Néztem lefelé. -Tessék?-Emelte fel fejem. -Nézd,én gondolkodtam.Az lenne legjobb ha titokban tartanánk a kapcsolatunkat. -Szóval..azt kéred hogy tagadjam le.Hazudjak mindenkinek,beleértve a Beliebereimnek is?-Idegeskedett Justin. -Érts meg..én csak jót akarok. -Oké rendben. Akkor majd találkozunk.Szia.-Mondta és el ment. Jobb nem lehetne a napom,Justin nem ért velem együtt,nem érti meg hogy én csak a kapcsolatunkat és a karrierem illetve az ő karrierjét védem ezzel.De ha ilyen makacs majd megbékél.Nekem is rossz ez helyzet,hogy ezek után nem mutatkozhatok vele nyilvánosan mert média meg gyilkolja a kapcsolatunkat.De nem tehetek róla ahogy Justin sem. Ezzel jár a hírnév.Sajnos.Bárhol meg kérdezték hogy igaz-e amit írnak vagy csak pletyka,én le tagadtam.Muszáj volt. *Pár órával később..* Egyre pocsékabb a kedvem,eltelt jó pár óra Justin nem hívott nem reagált az üzeneteimre,már is el kezdődött..romlik kapcsolatunk,ettől félek és ezért cselekedem úgy ahogy.Semmi kedvem el menni a VanityFair Oscar Partyra de ott kell lennem.És fáj hogy úgy kell tegyek mintha nem lenne köztünk semmi Justinnal.Anya segítségével ki választottam megfelelő ruhát:
Ki nyitottam a bejárati ajtót,ahol vaku fénnyel találtam szembe magam.Nem volt túl kellemes.Lépni nem tudtam tőlük csak fényképeztek videóztak és kérdezősködtek,egy mondattal válaszoltam "Justin Bieberről soha nem volt köztünk semmi.Nem járunk" És ezzel indultam az autóhoz,Jeremy segítségével.Útközben legszívesebben sírtam volna de nem szerettem volna hogy sminkem el kenődjön. Mikor meg érkeztünk,szintén az újságírók,paparazzik,tévések vártak.Ki küszködtem magam a tömegből testőreim sokat segítettek. Pár méterre arrébb láttam Justint hogy ki száll a fehér ferráriájából.Úgy oda szaladtam volna hozzá de nem lehetett.Rám nézett én rá majd tovább haladtam a vörös szönyegen. *Justin szemszöge* Iszonyatosan fáj hogy Selena le tagad, és hogy úgy kell tennem mintha nem lenne barátnőm.Nem értem miért csinálja ezt.Én csak vele akarok lenni semmi feltétel nélkül.Nem akarok senkitől és semmitől függni.Amikor meg láttam szememet nem tudtam le venni róla eszméletlen gyönyörű volt mint mindig,hiányzott már az érintése és hogy halljam a hangját.De ha ő szégyenli a kapcsolatunkat,nem tudok mit tenni. *Selena szemszöge*
Egyre többen és többen jöttek hozzám kérdezősködni,nem bírtam tovább majd megfulladtam a nagy tömegben akik körül álltak,és azok sok kérdések.. hányinger kerülgetett.Hazudni sem tudtam többet.Arrébb löktem őket és levegőért kapkodtam majd meg láttam Justint oda szaladtam hozzá és nyakába ugrottam és egy hatalmas csókot nyomtam puha ajkaira amit ő szokásosan viszonzott. Mondanom sem kellet hogy mindenki nézett egyet ..és körül álltak..vaku fényektől menekülni sem tudtunk.És minden kérdésre őszintén válaszoltunk.És amit ezután mondott Justin nagyon meg hatott és akkor jöttem rá hogy sokkal többet számít Justin mint hittem és ha ő el hagy egyszer abba bele halnék.
Hát sziasztok kedves olvasóim! :) Igen, igen és igen! Joggal lehettek mérgesek rám, amiért nem jelentkeztem új résszel az elmúlt pár hétben. Nagyon sajnálom, de nem igazán volt időm. Sok elintéznivalóm akadt, illetve a tanulnivalókkal is meggyűlt a bajom. Remélhetőleg ezentúl már bökkenőmentesen folytathatom a blogot. De nem egyedül, hanem az új társszerkesztőmmel, akit Verának hívnak. :) Ő is jelentkezik hamarosan egy hosszabb résszel! Még egyszer elnézést, sok puszi!
*A kövi rész 5 komment után jön! :)
A részhez ezt a dalt párosítanám:
Felsétáltam a szobámba. Mikor beléptem, megláttam Justint a kezében egy hatalmas rózsacsokorral. Pont mint az első randinkon. -Szia szépség! -mondta nekem. Annyira jó volt. Justin nagyon hozta a formáját. A kinézete.... A lélegzetem is elállt. Végignéztem rajta, majd szemem az arcára tévedt. Egymás szemébe néztünk. Justin egy szót súgott. -Gyere! Odafutottam hozzá, ráugrottam, majd mindketten az ágyon voltunk. Heves csókolózásba kezdtünk. Egyre jobban vetkőztettük le egymást. Justinon már csak egy gatya volt, rajtam pedig a fehérneműm. Mit ne mondjak, be tud vadulni, ha arról van szó. Hevesen csókolóztunk, közben én már alulra kerültem. Csókolgatta a vállam, a nyakam, majd megint az ajkaimhoz tért. De egyszer csak kopogtatást hallunk az ajtón. -Selena, ezt nézd... -anya ezzel a fél mondattal nyitott be a szobába. Mondanom sem kell, hogy milyen kínos volt a helyzet. Csaknem már benne voltunk a dologban, és anya ránk nyit. -Oké, akkor majd visszajövök később. Kiment és becsukta maga mögött az ajtót. Justinnal hangos nevetésben törtünk ki. Leszállt rólam, mert ezek után már nem tudtuk folytatni azt, amit elkezdtünk. Pedig most késznek éreztem volna magam rá. -Na, akkor én elmegyek fürödni. -mondtam Justinnak. -Jöhetek veled? -kérdezte. -Nem, te itt szépen leülsz és megvársz drágám. -Biztos? -Biztos. Elmentem lefürödni. *Justin szemszöge* Kár hogy bejött Mandy. Pedig már olyan jól haladtunk. Ma meg lett volna Selena. Egyszer csak pittyegést hallok. Üzenetem jött. Elővettem a telefonom, de semmi. Nem nekem jött üzenet? Utána megláttam Selena mobilját világítani az éjjeli szekrényen. Egyre több és több SMS érkezett. Már kezdett egy idő után zavarni, így gondoltam lenémítom a telefont. Akarva, akaratlanul, de megláttam egy üzenetet. Érdekesnek tűnt. Tudtam, hogy nem szép dolog amit teszek, de megnéztem az őket. Az összes Bruce-tól jött.
"Láttam, hogy ezzel a seggfejjel vagy. Selena, jobbat érdemelsz!" "Én szerettelek, és most is szeretlek! Még nem késő!" "Kérlek! Gyere hozzám! Hagyd ott Justint. Csak ártani fog neked.." "Kérlek válaszolj!" "Tudom, hogy engem szeretsz!" "Justin egy rohadék. Egyszer lássam meg..." "Holnap akkor találkozunk. Meg kell ezt beszélnünk!"
Ezeket az üzeneteket találtam a telefonjában. Majd kicsit feljebb tekertem, és megláttam még több frissnek tűnő üzenetet, vagyis mondhatni beszélgetést.
Bruce: "Vasárnap találkozzunk. Meg kell beszélnünk valamit. Átmegyek hozzád. Oké? Szeretlek."
Selena válasza pedig ez volt: "Én is. Oké, várlak." Na ez aztán meglepetés volt a javából. Hogy mi? Ők ketten megint találkoznak? Nem...ezt nem tudom elhinni. Elgondolkoztam egy dolgon, majd arra lettem figyelmes, hogy Selena egy szál köntösben sétál ki hozzám. -Végeztem drágám. -mondta. -Selena, kitaláltam valami nagyon jót. -mondtam neki mosolyogva. Valójában az volt a tervem, hogy kiderítem, hogy tényleg találkozni fog-e vele vasárnap. -És mi lenne az? -beleült az ölembe, bal karjával pedig átkarolt. -Vasárnap menjünk el valahova. Kikapcsolódni. Szórakozni. Mit szólsz hozzá? -Vasárnap? -Miért, esetleg programod van? -kérdeztem érdeklődően. -Hát ami ezt illeti... -Talán nem egy kis édes találka? -Miről beszélsz? -kérdezte értetlenkedve. -Vajon? -felemeltem a kezem, amiben a telefonja volt. Az üzenetek pedig megnyitva. -TE MEGNÉZTED AZ ÜZENETEIM? -kérdezte felháborodottan. -Elhiheted, hogy először nem állt szándékomban. Mi ez Selena? Mi? -Semmi. -odakapott a kezemhez és elvette a telefonját. -De Selena. Végig becsaptál engem? -kérdeztem. -Nem. Sosem tennék veled ilyet. De ez nem olyan egyszerű, mint gondolod. Egyáltalán nem. -mondta. Könnycseppek szöktek a szemébe. Nem hittem volna, hogy ez ennyire kiborítja. -De mi az, hogy te is szereted? És ez a találka? Nyögd már ki az igazságot. -BRUCE ÉS ÉN EGYÜTT VAGYUNK! -mondta, mármint sírva ordította. -Hogy mi? Végig becsa... -nem engedte befejezni a mondatom, egyből közbevágott. -Nem. Justin NEM! Téged szeretlek, értsd meg, de ez az ügy nem olyan egyszerű, mint hiszed. És rosszul látod. -odajött hozzám, próbált átölelni, de ellöktem magamtól. -Ezt nem hiszem el... -Téged szeretlek! Csak téged. Viszont vele kell lennem... -És mondd, szereted őt? SZERETED ŐT? Úgy mint engem? -Hát... -Én is ezt gondolom. Felkaptam a kabátom és ott hagytam Selenát. Most egyszerűen nem tudtam ott maradni vele. Végig becsapott, a bolondját járatta velem. De mire volt ez jó? És még én vagyok az, aki mindig becsapja a lányokat. Beültem a kocsimba, és csak mentem és mentem. Magam sem tudtam hogy hova, csak el akartam tűnni jó messzire. *Selena szemszöge* -Mindent elrontottam. Mindent. MINDENT! -ordítottam, ahogyan a torkomon kifért. Jeremy feljött a szobámba. -Selena? Állj le. Mi bajod van? -kérdezte aggódóqan. Hát igen, elég durván nézhetett ki, hogy az ágyat boxolom és közben ordibálok. -Menj ki! -Selena.. -MENJ MÁR KI, NEM ÉRTED? Megfogta a kezem, odahúzott magához és megölelt. Valamiért jól esett. Kisírtam magam, majd mikor lenyugodtam, mesélni kezdtem neki. -Elveszítettem Justint.. -Miért? Mi történt? Ez biztos nem így van. -De. Minden elcsesztem, minden az én hibám volt. Elvesztettem őt. ÖRÖKRE! -De miért? -Nem maradhattam vele. Más mellett kell lennem. Muszáj. -Ki az a más? -Bruce... -De miért kéne Bruce-szal lenned? Azt az ügyet már lezártad, nem? -Igen, de itt másról van szó...Bruce beteg. Halálos beteg. Már csak 5 hónapja van hátra. 5 HÓNAP!
*4 hónap múlva* -Selena drágám, találtam egy csodálatos házat. Szerintem tökéletes lenne nekünk. Gyere, nézd meg a képet. -mondta Bruce.
*"Na itt álljunk csak meg egy picit. Amit tudnotok kell, hogy ez alatt a 4 hónap alatt sok minden történt velem. A karrieremben is nagy lépéseket tettem, illetve Bruce-szal élek együtt. Egy pár vagyunk. De a dolgok nem olyan egyszerűek, mint gondoljátok"* -Bruce, a mostani házunk is tökéletes. Elvagyunk itt. -Jó, jó. Mikor is kell bemennünk a kórházba vérvételre? -Ma. 5-re megyünk. Szóval készülődj. Bementünk a kórházba. Hetente kellett járkálnunk, hiszen oda kell figyelni Bruce állapotára. Bement az egyik terembe és levették a vérét. Az orvos nem sokkal később hozta is a papírokat és elindultunk hazafelé. -Bruce, mutasd. Milyenek lettek az eredményeid? -Ahh nincs bennük semmi különös. Nem engedte, hogy megnézzem a papírt. Ez a furcsa, hogy még egy papírját sem láttam. *3 nap múlva* Otthon takarítgattam. Megláttam Bruce orvosi mappáját az éjjeli szekrényén. Gondoltam itt az alkalom, belenézek. Hát amit ott láttam...minden teszt negatív volt. Az egyik papírra pedig ez volt írva: "Annak az esélye, hogy a beteg a fent említett betegségben szenved 0,00 %, azaz 0%-k az esélye." HOGY MI VAN?
*Bruce nem sokkal később hazaér* -Megjöttem kicsim. -Már vártalak. -feleltem komoly hangvétellel. -Valami gond van? -kérdezte meglepődötten. Levágtam elé a földre a papírt, amit délután találtam. -EZ! Miért hazudtál nekem? -Te kutattál az irataim között? -Itt most nem ez a téma. Miért hazudtál nekem? Valójában nincs is semmi bajod? Mi az, hogy már csak pár hónapod van hátra és csak én kellek neked? -Sajnálom....E-ez tűnt a legjobb megoldásnak.. -Többet látni sem akarlak. Takarodj az életemből! Elmentem a szobánkba és elkezdtem bepakolni egy bőröndbe. -Kérlek Selena, ne menj el. Nem szakíthatjuk csak így meg ezt a kapcsolatot. -De, igenis megszakíthatjuk. Hazudtál nekem. Hazudtál. Ezzel tönkretetted az életem. Otthagytam miattad azt az embert, akit valójában szerettem. Hülyévé és vakká tett az, amit mondtál. Nem kellett volna hinnem neked. Undorító ember vagy. Bepakoltam pár fontosabb ruhát, felkaptam a bőröndöm, majd kisétáltam a bejárati ajtóhoz. Bruce megállítottt. -Kérlek ne menj el! Még rendbe tudjuk hozni! -Bruce. Most engedj el! Többet ne merj keresni. Felejtsd el a nevem, felejtsd el azt, hogy létezem és mindent engedj el, ami velem kapcsolatos. Én itt végeztem veled. Te voltál a legnagyobb hiba az életemben. Kisétáltam az ajtón, beültem a kocsimba és hazavezettem.
*Pár óra múlva, már otthon* Anyáék meglepődtek a látogatásomon. Mindent elmeséltem nekik, hogy mi és hogyan történt. Úgy döntöttem, hogy hazaköltözöm. *1 hét múlva. Selena már teljesen hazaköltözött és lezárta magában a Bruce-os ügyet.* Már hónapok óta nem hallottam semmit Justinról. Semmit. Annyira hiányzik. Beszélnem kell vele. Szükségem van rá. Az elmúlt időszakban mindig csak rajta járt az eszem. Hogy vajon mit csinálhat, van-e barátnője, hogy érzi magát, és....és...és hogy szeret-e még engem?! Fel kell hívnom. Tényleg beszélnem kell vele. Hezitáltam. Felhívjam, vagy ne hívjam fel? Végül is arra a döntésre jutottam, hogy próba szerencse. Tárcsáztam a számát, de nem vette fel. Gondoltam írok neki egy üzenetet. "Este 7-kor találkozzunk a kedvenc kávézónkban. Ott várlak. Remélem eljössz. xoxo Selena" *Justin szemszöge* Új üzenet. Vajon ki küldhette? Mikor megláttam a nevet, elakadt a lélegzetem. Selena? Egyből sok emlék kavargott a fejemben. Vajon miért akar velem találkozni? Elmenjek, vagy nem menjek el? *Selena szemszöge* Csinosnak kell lennem a találkozóra. Lefürödtem, kisminkeltem magam. Felvettem egy fekete feszülős miniruhát és egy rózsaszínes magassarkút. Készen is álltam az estére. Még nem tudtam, hogy mit is fogok mondani Justinnak, de azt tudtam, hogy mit akarok vele kapcsolatban. *A kávézóban, Selena szemszöge* Mikor megérkeztem a kávézóba, ahhoz az asztalhoz ültem le, ahol mindig ültünk Justinnal. Vártam és vártam. Már 7 óra múlt pár perccel. A percek csak teltek és teltek, de Justin sehol. Már éppen indulni készültem. Megfogtam a táskám, felálltam, egy pillantást vetettem az outfit-emre, majd felnéztem. Az ajtóban pedig megláttam őt! Justint. Egymás szemébe néztünk és már akkor éreztem a pillangókat a gyomromban. Mint a filmekben, egymás felé kezdtünk el szaladni, majd futásunk vége két egybe forrt ajak lett. Megcsókoltam, ő visszacsókolt. Pont olyan volt mint a mesékben. -Szeretlek! -súgtam neki, majd átöleltem őt. -Gyere üljünk le. -mondta. Leültünk egymással szemben az asztalunkhoz. Kifakadt belőlem a sírás. -Selena, mi baj van? -kérdezte aggódva. -Annyira sajnálok mindent. Nagyon! Annyira féltem, hogy elveszítettelek. És most is félek tőle. Nagyon szeretlek. Az elmúlt hónapokban csak rád tudtam gondolni. Te jártál a fejemben éjjel-nappal. Annyira hülye voltam. Mutató ujját a számra tette, majd megcsókolt. -Tudod, ez a kis szünet nekem segített abban, hogy átgondoljam az életem és hogy mit szeretnék a jövőben. És tényleg....mi van Bruce-szal? -AHh ne is kérdezd. Átvágta a fejem rendesen. -Mi történt? -Azt hazudta nekem, hogy halálos beteg. Ezért hagytalak el téged és szenteltem magam neki. Hiba volt... -Miután megtudtam, hogy miért is vagy Bruce mellett, megértettem mindent. Nem haragudtam rád, csak piszokul hiányoztál... De ez a féreg. Hogy lehet ilyen aljas? -Ne törődjünk vele. Nagyon szeretlek téged! Te vagy a mindenem Justin! -Én is szeretlek. Justin beült mellém és a több tíz percig tartó csókcsatánk kezdetét vette. -Gyere, menjünk fel hozzám. -mondtam neki. -Oké. -válaszolt kacér mosollyal. Hazamentünk hozzám, majd megcéloztuk a szobám. Tudtam, hogy mi következik most és már teljesen készen álltam...
.jpg)
