10. rész! ~ A szerelem emlékezni fog ~

 Hát sziasztok kedves olvasóim! :)
Igen, igen és igen! Joggal lehettek mérgesek rám, amiért nem jelentkeztem új résszel az elmúlt pár hétben. Nagyon sajnálom, de nem igazán volt időm. Sok elintéznivalóm akadt, illetve a tanulnivalókkal is meggyűlt a bajom. Remélhetőleg ezentúl már bökkenőmentesen folytathatom a blogot. De nem egyedül, hanem az új társszerkesztőmmel, akit Verának hívnak. :) Ő is jelentkezik hamarosan egy hosszabb résszel! Még egyszer elnézést, sok puszi!

*A kövi rész 5 komment után jön! :) 



A részhez ezt a dalt párosítanám:

Felsétáltam a szobámba. Mikor beléptem, megláttam Justint a kezében egy hatalmas rózsacsokorral. Pont mint az első randinkon.
-Szia szépség! -mondta nekem.
Annyira jó volt. Justin nagyon hozta a formáját. A kinézete.... A lélegzetem is elállt. Végignéztem rajta, majd szemem az arcára tévedt. Egymás szemébe néztünk. Justin egy szót súgott.
-Gyere!
Odafutottam hozzá, ráugrottam, majd mindketten az ágyon voltunk. Heves csókolózásba kezdtünk. Egyre jobban vetkőztettük le egymást. Justinon már csak egy gatya volt, rajtam pedig a fehérneműm. Mit ne mondjak, be tud vadulni, ha arról van szó. Hevesen csókolóztunk, közben én már alulra kerültem. Csókolgatta a vállam, a nyakam, majd megint az ajkaimhoz tért. De egyszer csak kopogtatást hallunk az ajtón.
-Selena, ezt nézd... -anya ezzel a fél mondattal nyitott be a szobába.
Mondanom sem kell, hogy milyen kínos volt a helyzet. Csaknem már benne voltunk a dologban, és anya ránk nyit.
-Oké, akkor majd visszajövök később.
Kiment és becsukta maga mögött az ajtót. Justinnal hangos nevetésben törtünk ki. Leszállt rólam, mert ezek után már nem tudtuk folytatni azt, amit elkezdtünk. Pedig most késznek éreztem volna magam rá.
-Na, akkor én elmegyek fürödni. -mondtam Justinnak.
-Jöhetek veled? -kérdezte.
-Nem, te itt szépen leülsz és megvársz drágám. 
-Biztos?
-Biztos.
Elmentem lefürödni.


*Justin szemszöge*
Kár hogy bejött Mandy. Pedig már olyan jól haladtunk. Ma meg lett volna Selena. Egyszer csak pittyegést hallok. Üzenetem jött. Elővettem a telefonom, de semmi. Nem nekem jött üzenet? Utána megláttam Selena mobilját világítani az éjjeli szekrényen. Egyre több és több SMS érkezett. Már kezdett egy idő után zavarni, így gondoltam lenémítom a telefont. Akarva, akaratlanul, de megláttam egy üzenetet. Érdekesnek tűnt. Tudtam, hogy nem szép dolog amit teszek, de megnéztem az őket. Az összes Bruce-tól jött.


"Láttam, hogy ezzel a seggfejjel vagy. Selena, jobbat érdemelsz!"
"Én szerettelek, és most is szeretlek! Még nem késő!"
"Kérlek! Gyere hozzám! Hagyd ott Justint. Csak ártani fog neked.."
"Kérlek válaszolj!"
"Tudom, hogy engem szeretsz!"
"Justin egy rohadék. Egyszer lássam meg..."
"Holnap akkor találkozunk. Meg kell ezt beszélnünk!"

Ezeket az üzeneteket találtam a telefonjában. Majd kicsit feljebb tekertem, és megláttam még több frissnek tűnő üzenetet, vagyis mondhatni beszélgetést.

Bruce:
"Vasárnap találkozzunk. Meg kell beszélnünk valamit. Átmegyek hozzád. Oké? Szeretlek."

Selena válasza pedig ez volt:
"Én is. Oké, várlak."

Na ez aztán meglepetés volt a javából. Hogy mi? Ők ketten megint találkoznak? Nem...ezt nem tudom elhinni.
Elgondolkoztam egy dolgon, majd arra lettem figyelmes, hogy Selena egy szál köntösben sétál ki hozzám.
-Végeztem drágám. -mondta.
-Selena, kitaláltam valami nagyon jót. -mondtam neki mosolyogva.
Valójában az volt a tervem, hogy kiderítem, hogy tényleg találkozni fog-e vele vasárnap.
-És mi lenne az? -beleült az ölembe, bal karjával pedig átkarolt.
-Vasárnap menjünk el valahova. Kikapcsolódni. Szórakozni. Mit szólsz hozzá?
-Vasárnap?
-Miért, esetleg programod van? -kérdeztem érdeklődően.
-Hát ami ezt illeti...
-Talán nem egy kis édes találka?
-Miről beszélsz? -kérdezte értetlenkedve.
-Vajon? -felemeltem a kezem, amiben a telefonja volt. Az üzenetek pedig megnyitva.
-TE MEGNÉZTED AZ ÜZENETEIM? -kérdezte felháborodottan.
-Elhiheted, hogy először nem állt szándékomban. Mi ez Selena? Mi?
-Semmi. -odakapott a kezemhez és elvette a telefonját.
-De Selena. Végig becsaptál engem? -kérdeztem.
-Nem. Sosem tennék veled ilyet. De ez nem olyan egyszerű, mint gondolod. Egyáltalán nem. -mondta.
Könnycseppek szöktek a szemébe. Nem hittem volna, hogy ez ennyire kiborítja.
-De mi az, hogy te is szereted? És ez a találka? Nyögd már ki az igazságot.
-BRUCE ÉS ÉN EGYÜTT VAGYUNK! -mondta, mármint sírva ordította.
-Hogy mi? Végig becsa... -nem engedte befejezni a mondatom, egyből közbevágott.
-Nem. Justin NEM! Téged szeretlek, értsd meg, de ez az ügy nem olyan egyszerű, mint hiszed. És rosszul látod. -odajött hozzám, próbált átölelni, de ellöktem magamtól.
-Ezt nem hiszem el...
-Téged szeretlek! Csak téged. Viszont vele kell lennem...
-És mondd, szereted őt? SZERETED ŐT? Úgy mint engem?
-Hát...
-Én is ezt gondolom.
Felkaptam a kabátom és ott hagytam Selenát. Most egyszerűen nem tudtam ott maradni vele. Végig becsapott, a bolondját járatta velem. De mire volt ez jó? És még én vagyok az, aki mindig becsapja a lányokat.
Beültem a kocsimba, és csak mentem és mentem. Magam sem tudtam hogy hova, csak el akartam tűnni jó messzire.


*Selena szemszöge*
-Mindent elrontottam. Mindent. MINDENT! -ordítottam, ahogyan a torkomon kifért.
Jeremy feljött a szobámba. 
-Selena? Állj le. Mi bajod van? -kérdezte aggódóqan.
Hát igen, elég durván nézhetett ki, hogy az ágyat boxolom és közben ordibálok.
-Menj ki!
-Selena..
-MENJ MÁR KI, NEM ÉRTED?
Megfogta a kezem, odahúzott magához és megölelt. Valamiért jól esett. Kisírtam magam, majd mikor lenyugodtam, mesélni kezdtem neki.
-Elveszítettem Justint..
-Miért? Mi történt? Ez biztos nem így van.
-De. Minden elcsesztem, minden az én hibám volt. Elvesztettem őt. ÖRÖKRE!
-De miért?
-Nem maradhattam vele. Más mellett kell lennem. Muszáj.
-Ki az a más?
-Bruce...
-De miért kéne Bruce-szal lenned? Azt az ügyet már lezártad, nem?
-Igen, de itt másról van szó...Bruce beteg. Halálos beteg. Már csak 5 hónapja van hátra. 5 HÓNAP!




*4 hónap múlva*
-Selena drágám, találtam egy csodálatos házat. Szerintem tökéletes lenne nekünk. Gyere, nézd meg a képet. -mondta Bruce.

*"Na itt álljunk csak meg egy picit. Amit tudnotok kell, hogy ez alatt a 4 hónap alatt sok minden történt velem. A karrieremben is nagy lépéseket tettem, illetve Bruce-szal élek együtt. Egy pár vagyunk. De a dolgok nem olyan egyszerűek, mint gondoljátok"*

-Bruce, a mostani házunk is tökéletes. Elvagyunk itt. 
-Jó, jó. Mikor is kell bemennünk a kórházba vérvételre?
-Ma. 5-re megyünk. Szóval készülődj.

Bementünk a kórházba. Hetente kellett járkálnunk, hiszen oda kell figyelni Bruce állapotára. Bement az egyik terembe és levették a vérét. Az orvos nem sokkal később hozta is a papírokat és elindultunk hazafelé. 
-Bruce, mutasd. Milyenek lettek az eredményeid?
-Ahh nincs bennük semmi különös. 
Nem engedte, hogy megnézzem a papírt. Ez a furcsa, hogy még egy papírját sem láttam.

*3 nap múlva*
Otthon takarítgattam. Megláttam Bruce orvosi mappáját az éjjeli szekrényén. Gondoltam itt az alkalom, belenézek. Hát amit ott láttam...minden teszt negatív volt. Az egyik papírra pedig ez volt írva:
"Annak az esélye, hogy a beteg a fent említett betegségben szenved 0,00 %, azaz 0%-k az esélye."
HOGY MI VAN?

*Bruce nem sokkal később hazaér*
-Megjöttem kicsim.
-Már vártalak. -feleltem komoly hangvétellel.
-Valami gond van? -kérdezte meglepődötten.
Levágtam elé a földre a papírt, amit délután találtam.
-EZ! Miért hazudtál nekem?
-Te kutattál az irataim között?
-Itt most nem ez a téma. Miért hazudtál nekem? Valójában nincs is semmi bajod? Mi az, hogy már csak pár hónapod van hátra és csak én kellek neked?
-Sajnálom....E-ez tűnt a legjobb megoldásnak..
-Többet látni sem akarlak. Takarodj az életemből!
Elmentem a szobánkba és elkezdtem bepakolni egy bőröndbe.
-Kérlek Selena, ne menj el. Nem szakíthatjuk csak így meg ezt a kapcsolatot.
-De, igenis megszakíthatjuk. Hazudtál nekem. Hazudtál. Ezzel tönkretetted az életem. Otthagytam miattad azt az embert, akit valójában szerettem. Hülyévé és vakká tett az, amit mondtál. Nem kellett volna hinnem neked. Undorító ember vagy. 
Bepakoltam pár fontosabb ruhát, felkaptam a bőröndöm, majd kisétáltam a bejárati ajtóhoz. Bruce megállítottt.
-Kérlek ne menj el! Még rendbe tudjuk hozni!
-Bruce. Most engedj el! Többet ne merj keresni. Felejtsd el a nevem, felejtsd el azt, hogy létezem és mindent engedj el, ami velem kapcsolatos. Én itt végeztem veled. Te voltál a legnagyobb hiba az életemben.
Kisétáltam az ajtón, beültem a kocsimba és hazavezettem.

*Pár óra múlva, már otthon*
Anyáék meglepődtek a látogatásomon. Mindent elmeséltem nekik, hogy mi és hogyan történt. Úgy döntöttem, hogy hazaköltözöm.

*1 hét múlva. Selena már teljesen hazaköltözött és lezárta magában a Bruce-os ügyet.*
Már hónapok óta nem hallottam semmit Justinról. Semmit. Annyira hiányzik. Beszélnem kell vele. Szükségem van rá. Az elmúlt időszakban mindig csak rajta járt az eszem. Hogy vajon mit csinálhat, van-e barátnője, hogy érzi magát, és....és...és hogy szeret-e még engem?!
Fel kell hívnom. Tényleg beszélnem kell vele. Hezitáltam. Felhívjam, vagy ne hívjam fel? Végül is arra a döntésre jutottam, hogy próba szerencse. Tárcsáztam a számát, de nem vette fel. Gondoltam írok neki egy üzenetet.

"Este 7-kor találkozzunk a kedvenc kávézónkban. Ott várlak. Remélem eljössz. xoxo Selena"

*Justin szemszöge*
Új üzenet. Vajon ki küldhette? Mikor megláttam a nevet, elakadt a lélegzetem. Selena? Egyből sok emlék kavargott a fejemben. Vajon miért akar velem találkozni? Elmenjek, vagy nem menjek el?

*Selena szemszöge*
Csinosnak kell lennem a találkozóra. Lefürödtem, kisminkeltem magam. Felvettem egy fekete feszülős miniruhát és egy rózsaszínes magassarkút. Készen is álltam az estére. Még nem tudtam, hogy mit is fogok mondani Justinnak, de azt tudtam, hogy mit akarok vele kapcsolatban.

*A kávézóban, Selena szemszöge*
Mikor megérkeztem a kávézóba, ahhoz az asztalhoz ültem le, ahol mindig ültünk Justinnal. Vártam és vártam. Már 7 óra múlt pár perccel. A percek csak teltek és teltek, de Justin sehol. Már éppen indulni készültem. Megfogtam a táskám, felálltam, egy pillantást vetettem az outfit-emre, majd felnéztem. Az ajtóban pedig megláttam őt! Justint. Egymás szemébe néztünk és már akkor éreztem a pillangókat a gyomromban.
Mint a filmekben, egymás felé kezdtünk el szaladni, majd futásunk vége két egybe forrt ajak lett. Megcsókoltam, ő visszacsókolt. Pont olyan volt mint a mesékben.
-Szeretlek! -súgtam neki, majd átöleltem őt.
-Gyere üljünk le. -mondta.
Leültünk egymással szemben az asztalunkhoz. Kifakadt belőlem a sírás.
-Selena, mi baj van? -kérdezte aggódva.
-Annyira sajnálok mindent. Nagyon! Annyira féltem, hogy elveszítettelek. És most is félek tőle. Nagyon szeretlek. Az elmúlt hónapokban csak rád tudtam gondolni. Te jártál a fejemben éjjel-nappal. Annyira hülye voltam.
Mutató ujját a számra tette, majd megcsókolt.
-Tudod, ez a kis szünet nekem segített abban, hogy átgondoljam az életem és hogy mit szeretnék a jövőben. És tényleg....mi van Bruce-szal?
-AHh ne is kérdezd. Átvágta a fejem rendesen.
-Mi történt?
-Azt hazudta nekem, hogy halálos beteg. Ezért hagytalak el téged és szenteltem magam neki. Hiba volt...
-Miután megtudtam, hogy miért is vagy Bruce mellett, megértettem mindent. Nem haragudtam rád, csak piszokul hiányoztál... De ez a féreg. Hogy lehet ilyen aljas?
-Ne törődjünk vele. Nagyon szeretlek téged! Te vagy a mindenem Justin!
-Én is szeretlek.
Justin beült mellém és a több tíz percig tartó csókcsatánk kezdetét vette.
-Gyere, menjünk fel hozzám. -mondtam neki.
-Oké. -válaszolt kacér mosollyal.
Hazamentünk hozzám, majd megcéloztuk a szobám. Tudtam, hogy mi következik most és már teljesen készen álltam...