3. rész! ~ A meglepetések ideje ~

Hát sziasztok! Eszméletlen boldoggá tesztek a sok-sok kommenttel és megtekintéssel. Elképesztőek vagytok. Ezért most itt is a következő rész, ami nem túl hosszú, de remélem mindenkinek tetszeni fog. A héten még jelentkezni fogok egy EXTRA-HOSSZÚ résszel, ha minden jól megy. :)

Ne feledjétek, hogy 5 komi után jön a következő rész. :)

Jó olvasgatást. :)

A részhez ezt a dalt párosítanám:

Elővettem a telefonom és Twittereztem. Majd kaptam egy új értesítőt.
"Justin Bieber követ téged."
Gondoltam, oké, én is visszakövetem. Nem sok időbe tellett, és Justin már rám is írt...

Justin Bieber:
Szia szépség! :)

Selena Gomez:
Mit akarsz?

Justin Bieber:
Ne haragudj a maiért.

Selena Gomez:
Most megyek. Szia.

Kikapcsoltam az internetet a telefonomon, kiszálltam a kádból, megtörülköztem, majd felvettem a pizsamám. Lefeküdtem az ágyamra és csak gondolkoztam. Valami olyat éreztem, amit eddig még nem. Valami furcsát. Azzal már tisztában voltam, hogy iszonyatosan tetszik nekem ez a srác, de azt elképzelni sem tudtam volna, hogy többet érzek iránta...hiszen nem tiszteli a nőket és még sorolhatnám.
-Mindegy. -mondtam magamban.
Lekapcsolatam az éjjeli lámpám és lefeküdtem aludni.


*Eközben Justin (szemszöge)*
-Mivan Justin, hol van Selena? -jött ki az egyik szobából Lil Twist.
-Elment.
-Elment? Azthittem, hogy ma megfekteted.
-Hát én is ezt hittem. Nehezebb a dolgom, mint hittem...de tudod, ő más lány.
-Más lány? Justin, neked mindenki egyforma. Ő is egy ugyanolyan kis r*banc, mint más lányok.
-Nem. Twist, ő más. Mindegy. Minek is beszélek én neked. Lefeküdtem. Csá.
-Aludj jól tesó.
Elmentem a szobámba, lefeküdtem az ágyamra és csak gondolkoztam. Az járt a fejemben, hogy mit kéne tennem, hogy megszerezzem magamnak Selenát. Fogalmam sem volt, de tudtam, hogy valamit ki kell találnom.


*Reggel 10 óra, Selena (szemszöge)*
Reggel végre nem az ébresztőóra iszonytató hangjára keltem, hanem a napsugarakra, amelyek bevilágítottak a szobámba. Ásítottam egy nagyot, majd gondoltam, hogy lemegyek az étkezőbe, hátha anya készített már valami reggelit. Lassan lemásztam a lépcsőn. Még erő sem volt bennem. Mikor leértem, láttam, hogy anya telefonon beszél valakivel. Mikor meglátott, egyből letette a telefont, azzal az indokkal, hogy most "Le kell tennie".
-Szia kislányom, hogy aludtál? Nézd, készítettem rántottát.
-Mégis kivel beszéltél? -kérdeztem kíváncsiskodva, mert láttam anya arcán a boldogságot. Rég nem volt ilyen boldog. Mióta apával elváltak, minden napja nyomott és szomorú.
-Hát semmi jó reggelt puszi nem jár a te drága anyukádnak?
Adtam neki egy puszit, megöleltem, de folytattam a kérdezősködést.
-Szóóóóval kivel is beszéltél? Halljam csak! Nagyon boldognak tűnsz ma.
-Ma vacsoravendégünk lesz.
-Ohh és mégis ki? Ugye nem Justin? -nevettem fel.
-Nem. Nem ő. De...
-De?
-Jeremy jön át hozzánk.
-Milyen Jeremy?
-Jeremy Bieber.
-Ugye nincs semmi köze Justinhoz?
-Selena, ő az apukája.
-HOGY MI? HOGY KERÜL Ő IDE! MIÉRT?
-Az mindegy. Az a lényeg, hogy itt vacsorázik. Estére ne tervezz semmit, mert szeretném, ha te is velünk ennél.
-Hát oké.


*Este 7 óra*
Valaki csenget a bejárati ajtón. Vagyis az a valaki Jeremy. Anya nagyon kicsípte magát. Mit ne mondjak, nagyon szép volt. Gyorsan futott és ajtót nyitott neki.
-Szia Mandy! Ezt a virágot neked hoztam! -lépett be a házba egy hatalmas rózsacsokorral Jeremy.
-Oh köszönöm! -válaszolt anya zavarba jötten és elvette tőle a virágot. Puszit nyomtak egymás arcára, majd anya betessékelte az asztalhoz Jeremy.
-Selena, gyere le. Megérkezett a vendég! -kiabált fel nekem anyu.
-Oké, megyek máris.
Lementem az étkezőbe és üdvözöltem Jeremyt. Igazán normálisan nézett ki, hasonlított a fiára. Vagyis a fia hasonlított rá. Na mindegy.
-Szia Jeremy. Remélem nem bánod ha tegezlek. -mosolyogtam rá.
-Áh dehogyis. Csak nyugodtan.
-Köszönöm! :)
-Jeremy, igaz, hogy már üdvözöltétek egymást, de bemutatom a lányom, Selenát.
-Igazán örülök neki, hogy találkozunk Selena. Gyönyörű vagy.
-Köszönöm. -mosolyogtam.
Leültünk az asztalhoz. A menü igazán pompás volt, anya kitett magáért. Mikor már a desszert következett, anya megszólalt. És valami olyat mondott, ami nem igazán nyugtatott meg, és kíváncsivá is tett.
-Selena, el kell mondanunk neked valami...-ezt mondta anya.
-Igen? Mi az?
-Melyikőnk mondja? Én vagy te? -kérdezte anyu Jeremytől.
-Mondjátok már! -kiáltottam rájuk.
-Akkor mondom én. Szóval az a helyzet, hogy Jeremy és én egy pár vagyunk.
-Hogy mi? És erről én miért nem tudok?
-Nem akartuk elmondani. Gondoltuk, hogy előbb jobban megismerjük egymást és csak utána avatjuk bele a környezetünket.
-És várjatok. Justin sem tud az egészről? -kérdeztem felháborodottan.
-Nem. Bár Justin elől nem volt nehéz eltitkolni, hiszen nem együtt lakunk és mostanában nem is töltünk sok időt együtt. -felelte Jeremy.
-Hát, ez most nagyon meglepett. De...
Odasétáltam Jeremyhez majd megfogtam anya és az ő kezét is.
-Figyeljetek! Ha szeretitek egymást, akkor áldásom rátok. Örülök anya, hogy végre boldog vagy és ha Jeremy oldalán, akkor legyen így. Jeremy, nagyon szimpatikus ember vagy és kedves. Örülök, hogy anya ilyen társat talált magának. -mondtam mosolyogva.
Miután kimondtam a mondatomból az utolsó szót, a nyakamba borult anya, majd Jeremy is megölelt, de fűzött az öleléséhez egy kedves mondatot is.
-Vigyázni fogok az anyukádra!
-Ezt el is várom. -feleltem nevetgélve.
-Köszönöm kicsim. -mondta anya.
Rámosolyogtam.
-Na, most szerintem én már megyek a szobámba. Későre jár és szeretnék pihenni egyet. Legyen szép estétek!
Nyomtam egy puszit anya arcára, átöleltem Jeremyt, majd felmentem a szobámba.


*Másnap reggel*
Ma reggel nem az ébresztőórára, de nem is a napsugarakra keltem. Hanem a telefonom csengőhangjára. Álommal teli szemmel felvettem.
-Haló?
-Jajj édesem, ne haragudj. Felkeltettelek? Ne haragudj.
-Semmi gond Taylor.
-Figyelj! Arra gondoltam, hogy ma elmehetnénk együtt reggelizni és utána vásárolgathatnánk. És esetleg este beülhetnénk egy pub-ba.
-Hát, nem is tudom. Nem érzem túl jól magam. -füllentettem Taylornak.
Azok után, hogy kiderült, hogy hazudott, nem sok kedvem volt vele semmihez.
-Na, jó lesz. Gyere már.
-Majd máskor. Most mennem kell. Szia.
Majd letettem a telefont. Utána megint hívott Tay, de nem vettem fel neki. Mivel már kiverte az összes álmot a szememből ez a reggel beszélgetés, ezért már nem tudtam visszaaludni. Lementem a nappaliba, készítettem magamnak reggelit, majd leültem a TV elé. Néztem a kedvenc sorozataimat. Egyszer csak csöngetnek.
-Vajon ki lehet az? -kérdeztem magamban.
Odasétáltam a bejárati ajtóhoz, kinyitottam és egy futárral találtam szemben magam, aki egy hatalmas rózsacsokrot tartott a kezében.
-Miss Gomez kisasszony?
-Igen, én vagyok az.
-Ezt a csokrot magának küldték. És itt van egy csomag is. Kérem itt írja alá.
A kezembe nyomott egy lapot, és aláírtam. Átadta a virágcsokrot, majd a dobozkát is.
-Igazán daliás udvarlója lehet. Ez a rózsacsokor vagy 200 rózsaszálból áll. Szerencsés hölgyemény maga.
-Ohh köszönöm.
-Most pedig viszlát. Öröm volt magával találkozni. -majd elhagyta a házat.
A rózsákkal és a dobozzal a kezemben bementem a nappaliba. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon ki küldhette ezeket. Néztem a csokrot, de nem találtam benne kis üzenőkártyát. Akkor pedig a szemem, az ízlésesen becsomagolt dobozra esett. Kibontottam izgatottan, és abban már volt egy kis levél. A levél mellett, pedig egy csodaszép lila ruha volt.

"Szia szépséges hercegnőm! Ma este 8-kor várlak a New Love étteremben. Csók, egy hódolód" -állt a papírkán.

Fogalmam sem volt, hogy vajon ki küldhette a csomagot, de ez majd nemsokára kiderül.



Ennyi lenne mára. Remélem mindenkinek tetszett. Hamarosan jelentkezem a következő résszel. :)

Puszi :)

Rebi