9.rész! ~ Alakuló szerelem ~

 Sziasztok! Mivel beleegyeztetek, itt is vagyok egy rövidke résszel. :)
Sokan már tudhatjátok, hogy egy új szerkesztő csatlakozik hozzám és vele együtt fogjuk írni a részeket. Egy részt ő, egy részt pedig én. A neve pedig Vera, de hamarosan ő is jelentkezni fog. :)
Remélem tetszeni fog azért ez a rész. :)

A részhez ezt a dalt párosítanám:

Rám nézett, én pedig rá. Megölelt, majd a fülembe súgott egy szót.
-SZERETLEK!
Egymás szemébe néztünk majd újra egy csók következett. Ezután leültünk a gyerkákkal körbevett plédre, beszélgettünk és elfogyasztottuk a pezsgőt. Nagyon boldognak éreztem magam. Olyan boldog voltam Justin mellett. Úgy éreztem, hogy ő teljesen kiegészít engem. Kezdtem beleszeretni. Igaz, hogy még nem voltam szerelmes, de tudtam, hogy az tudnék lenni. Justinba igen! Pár perc elteltével Justin ránézett az órájára. Már majdnem hajnali kettő volt.
-Ohh nagyon elbeszélgettünk az időt! Lassan mennem kéne. Nagyon, de nagyon későre jár. És mire hazavezetek.. -mondta.
-Dehogyis. Justin, így nem ülhetsz kocsiba. Alkoholt ittál.
-De valahogy haza kell jutnom. Amúgy is, a pezsgőben nincs annyi alkohol.
-Justin, maradj itt. Aludj itt. Nem engedhetem, hogy így hazavezess.
*Justin szemszöge*
 -Justin, maradj itt. Aludj itt. Nem engedhetem, hogy így hazavezess. -mondta Selena.
Iszonyatosan jól esett, hogy ennyire törődik velem és hogy megkért arra, hogy aludjak itt.
-Gyere, menjünk fel a szobámba. -megfogta a kezem és bevezetett a házba.
Előtte persze elfújtam a gyertyákat. Beértünk a házba. Selena a lépcsőhöz vezetett és felmentünk rajta. Még sosem voltam a szobájában, így érthető, hogy kíváncsi voltam rá és izgultam. Na jó, persze nem annyira de igen, izgultam, ez a lényeg. Odaértünk egy szép fehér ajtóhoz. Selly lenyomta a kilincset és beléptünk.
-Pont ilyen szobát képzeltem el neked. -mondtam neki kedves mosollyal mellékelve.
De tényleg, pont így képzeltem el a szobáját. Aranyos, kislányos de mégis van benne valami érettséget sugárzó dolog.
-Hát figyelj. Pizsivel nem tudok szolgálni, szóval...
-Szóval alsóban alszok. Oké. Benne vagyok. -szakítottam félbe a mondandóját.
Dobott felém egy kacér mosolyt, pont olyat, amilyet én szoktam. Ő befeküdt az ágyba én pedig kezdtem levenni magamról a ruháimat. Lekerült rólam a póló, és már a gatya is. Egy szál alsógatyában álltam Selena előtt és csak néztem őt, ő pedig nézett engem.
-Na mi van, nem jössz? -kérdezte.
-De megyek.
Azzal a lendülettel beugrottam az ágyba. Selena nagy nevetésben tört ki. Elkezdtem csiklandozni és még jobban kacarászott.
-Naaaaaaaa Justin elééég. Nagyon csikis vagyok.
Egymást csikiztük, jól elvoltunk. Mikor kifáradtunk kidőltünk az ágyon.
-Na, most már aludni kéne. -fordult felém Selena e mondat kíséretében.
-Igen, kéne. De csinálhatunk valami mást is... -néztem rá.
-Nem Justin. Semmi tapi se semmi. Alszunk. Na jóéjt.
Sel odahajolt hozzám, és egy jó éjt puszit nyomott az arcomra.
*Selena szemszöge*
Úristen, ez annyira hihetetlen. Justin itt van velem. Itt fekszik mellettem. Hallom a szuszogását és annyira megnyugtat.
Már egy jó ideje aludtunk, majd egyszer csak érzem, hogy egy kéz átkulcsolja a testem. Álmomból riadtam fel erre, akkor még nem tudtam, hogy ki az. Utána rádöbbentem, hogy Justin. Akkor már nagyon jó érzés volt. Karja a karomon, kézfejeink pedig egymásba kulcsolva. Mit ne mondjak, pár héttel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy pont ő lesz, aki ennyire megmozgat bennem valamit.
*Reggel, Selena szemszöge*
Reggel felébredtem, de nem találtam magam mellett senkit. Justinnak hűlt helye várt. Felültem az ágyon, majd meghallottam valami szöszmötölést a fürdőszobám irányából. Egyszer csak Justin jött ki, egy szál törölközőben.
-Hát te felébredtél? Jó reggelt! -üdvözölt kedvesen Justin.
-Aha fent vagyok... -habogtam, hebegtem. Hát na, nem minden nap lát az ember egy szál törölközőben egy olyan srácot, akire több millió lány vágyakozik.
-Ja, elmentem lefürdeni. Remélem nem gond.
-Ahh dehogyis. Figyelj, lemegyek reggeliért, oké? -kérdeztem egy mosoly kíséretében.
-Oké. -mondta.
Kikászálódtam az ágyból, elindultam az ajtó felé, de Justin a szokásos módján visszarántott, megcsókolt majd megölelt. Na ezek után elindultam a lépcsőn lefelé. Hallottam, hogy anyáék lent vannak.
-Jó reggelt anya, Jeremy! -mondtam nekik életvidáman és ők is észrevették, hogy az átlagosnál jobb a kedvem.
-Na miért ilyen boldog az én kicsi lányom? -kérdezte anya.
-Ahh semmi különös. Viszont baromi éhes vagyok. Van valami kaja?
-Készítettem rántottát.
-Lehetne, hogy a szobámban eszem meg? -kérdeztem.
-Persze.
Anya kiadagolt nekem rántottát egy tányérra.
-Várj, kaphatnék még egy tányért és még egy villát? -kérdeztem, és ezzel a kérdésemmel máris felkeltettem anyáék érdeklődését.
-Esetleg vendéged van Sel? -kérdezte Jeremy.
-Hát olyasmi. -mondta titkolózva.
-És ki az? -kérdezték kórusban.
-Valaki. Na, pssszt megkapom a kaját?
-Talán nem egy olyan srác van nálad, aki véletlen a fiam és a neve Justin? -kérdezte Jeremy. Ő már szinte beavatott volt a dologban, mert este ő vitt le a kertbe.
-De. -mondtam nagy mosollyal az arcomon.
-Szivem, te tudtál erről? -kérdezte anya.
-Hát igen. Na menj, vidd a kaját, nehogy éhen haljatok. -mondta viccelődve Jeremy.
Egyre inkább haladtam fel a lépcsőn a tálcával, majd megláttam, hogy Justin már az ajtóban vár. Elvette a kezemből a tálcát, egy csókot nyomott az arcomra.
-Na gyere, baromi éhes vagyok. -mondta, majd letette a tálcát az ágyra.
Odamentem hozzá, leültem mellé és együtt megreggeliztünk.
*2 nappal később, Selena szemszöge*
Az elmúlt 2 nap mindegyikén találkoztunk Justinnal. Nagyon boldog vagyok mellette. Bár még nem jelentettük ki, hogy egy pár vagyunk, de elvagyunk egymással.
Egyszer csak megcsörren a telefonom. Anya az.
-Kicsim, ma estére beszerveztek neked egy fellépést. Egy jótékonysági szervezet gálaestjén kéne egy-két számot akusztikusan elénekelni. Drágám, ezt nem hagyhatod ki.
-És mikor este? Hánykor lenne?
-6-ra kéne odamenned.
-Végülis oké. Rég volt fellépésem és már egy jó ideje pihenőn vagyok. -mondtam anyának a telefonba.
-Oké, akkor 5-re mennek érted. Bejelentettelek fodrászhoz és sminkeshez 2-re.
-Oké. Ott leszek.
-Sok szerencsét Selly. Puszi -mondta anya, majd letette a telefont.
Alig telt bele 10 perc, a telefonom újra csörgött. De most nem anya hívott hanem ő. Igen, jó emberre gondoltok! Justin!
-Szia Justin!
-Szia szépségem! Akkor áll a mai program? -kérdezte izgatottan.
-Ohh teljesen kiment a fejemből. Ma beszerveztek nekem egy fellépést. El kell halasztanunk. -mondtam szomorúan a telefonba Justinnak.
Tudni illik este el akartunk menni Justinnal megnézni egy jégkorong meccset.
-Hát sajnálom.. -mondta Justin a telefonba és hallottam a hangján, hogy kicsit letörte ez az új fejlemény.
-Majd beszélünk, okés?
-Oké. Remélem jól fog sikerülni a fellépés.
-Holnap majd találkozunk. Csókollak.
Mondtam neki, majd letettem a telefont.
*A fellépés után, Selena szemszöge*
Ahh végre vége a kis koncertnek. Valóban jó volt, de nagyon fárasztó. Alig várom már, hogy lefeküdjek aludni.
Megérkeztünk a házunkhoz. Kiszálltam az autóból, majd egyenesen a bejárati ajtóhoz mentem, majd azon is még beljebb. A nappaliban kötöttem ki. Azt a furcsaságot vettem észre, hogy senki sincs itthon. Este 10 óra van és se anya, se Jeremy. Furcsa. Mindegy, ügyet sem vetettem rá. Majd megjönnek. Elindultam a lépcső felé. Éppen léptem volna fel az első lépcsőfokon, mikor megláttam valami vöröset pont azon a részen, ahova a lábam tenni akartam. Az nem más volt, mint egy rózsaszirom. Tekintetemmel végigpásztáztam a lépcsőt, és arra lettem figyelmes, hogy mindenhol rózsaszirom borítja. Volt egy sejtésem, hogy ki követte el ezt. Felsétáltam a szobámba. Mikor beléptem, megláttam Justint a kezében egy hatalmas rózsacsokorral. Pont mint az első randinkon.




Puszi, Rebi