7. rész! ~ Azt hiszem....szerelmes vagyok ~

Sziasztok! :) Tudom, hogy rég jelentkeztem már, de el voltam foglalva, ezért az írásra nem igazán volt időm. De most itt a következő rész, ami reményeim szerint elnyeri majd a tetszéseteket. :)
5 komi után jön csak  következő, mint azt már megszokhattátok. :)

A részhez ezt a zenét párosítanám:

- És őszintén, szerelmes vagy belé?
- Tudod apa, már én sem tudom, hogy mit is érzek valójában. Csak azt tudom, hogy bármit megadnék azért, hogy most a karjaimban tarthassam, ölelhessem, csókolhassam. Megtennék bármit azért, hogy az én oldalamon álljon és hogy nekem adja a szívét.
- Justin, te szerelmes vagy.
- Lehet...Csak azt tudom, hogy ezelőtt még sosem éreztem ilyet. És mondd, Selena hogy van? Hogy viselte a történteket? Mikor itt volt nálam nagyon ki volt bukva. Sírt és alig bírt megnyugodni.
- Hát otthon sem volt akkor nyugodtabb. Nagyon lesokkolták a történtek, ami érthető. A könnyeivel küzködött, látszott szegényen.
- Apa, elmehetek veled hozzá? Látnom kell.
- Ilyen állapotban? Biztos, hogy nem. Ki kell pihenned magad. Gondold még át a dolgokat.
- De szükségem van rá...csak rá!
- Tudom, de még várnod kell. Abba is gondolj bele, hogy Selenának a Bruce-szal való szakítása is egy kis trauma volt. Hagyd, hadd pihenje ki magát ő is. Rá is ráfér bőven. Na menj, feküdj le. Későre jár. Aludj és szedd össze a gondolataid Kidrauhl.
- Köszi apa. Köszönök mindent.
Elkísért a szobámba, majd hazament. Mármint gondolom Mandyékhez. Mindegy. A lényeg, hogy ezután a beszélgetés után kicsit realizálódtak bennem a dolgok. Eldöntöttem...nekem Selena kell.
*Selena szemszöge, másnap dél környékén*
Még mindig nem sikerült kihevernem az elmúlt napok történéseit. Túl sok nekem ez. De valahogy mégis túl kell lennem rajta. Abban a pillanatban csak egy vágyam volt. Az, hogy Justin karjaiban pihenjek. De ez sajnos lehetetlen. Oké, hogy "összehozott minket a sors", de ez sem feledteti el velem a múltban történteket.
-Selena gyere, kész az ebéd. -szólt anya lentről.
Lementem. Megebédeltem, majd újra felmentem a szobámba. Egyszer csak hallom, hogy valaki jön be a bejárati ajtón. Reméltem, hogy Jeremy az, mert beszélni akartam vele Justinról. Leszaladtam a lépcsőn, de amilyen szerencsés vagyok, az utolsó lépcsőfokok egyikén megbotlottam és lezúgtam a lépcsőn egyenesen Jeremy lábai elé.
-Ohh Selena, jól vagy?
Feltápászkodtam a földről, de közbe torkom szakadtából röhögtem azon, hogy milyen béna vagyok.
-Aha, aha persze.
-És mi ilyen sietős és fontos, hogy képes voltál ennyire lerohanni érte az emeletről?
-Tudod...veled akarok beszélni
-Velem?
-Justinról... -mondtam mosollyal az arcomon.
-Oké, gyere, üljünk le ide. Leültünk az étkezőasztalhoz.
-Hogy van Justin? -kérdeztem egyből- tegnap mikor hazaértél nem akartalak ezzel zaklatni.
-Hát testileg már jól van, de lelkileg...
-Mi?
-Tudod, nagyon kivan. Lelkileg kikészült az elmúlt hetekben történtek miatt. Mint te is.
-Jeremy...én nagyon szeretem a fiad. De félek a csalódástól.
-Ne félj. Ismerem Justint. Sokszor hülye és olyan dolgokat tesz, amiket nem kéne, de a tegnapi beszélgetésünk után letisztázódott bennem, hogy benőtt a feje lágya és már tudja mit akar.
-Arra gondoltam, hogy ma meglátogatnám. -mosolyogtam Jeremyre.
-Biztosan örülne neki.
-De lehet, hogy előtte felhívom. Nem szeretném, hogy váratlanul érje a megjelenésem.
Felmentem a szobámba és tárcsáztam Justin számat. Nem sokkal később Justin fel is vette.
-Szia szépség!
-Szia Justin! Mondd, hogy vagy?
-Sel, el sem tudod hinni, hogy milyen jó érzés, hogy hívtál. Már jobban vagyok. Sokkal jobban. -mondta.
-Ma délután szívesen meglátogatnálak. Ráérsz? -kérdeztem, és bevallom kicsit tartottam attól, hogy mi lesz a válasza.
-Minden vágyam az lenne, hogy láthassalak, de sajnos Scooter berendelt a stúdióba. Még ma fel kel vennünk egy dalnak a második részét. -mondta szomorúan a telefonba.
-Oké, akkor majd máskor. Most akkor leteszem. Jó légy, szia. -letettem a telefont.
Őszintén szólva nagyon jó lett volna, ha ezt a délutánt és estét Justinnal tölthetem, de persze, vannak kötelességei és én nem vagyok neki senkije, hogy iderendeljem.
Eltelt fél óra. Anya felkiabált a szobámba.
-Kicsim, gyere le kérlek!
Lementem.
-Igen anya?
-Csak szeretnénk elköszönni. Most indulunk.
-Hova mentek?
-Tudod, meséltem, hogy ma elmegyünk picit kikapcsolódni. Utána vacsorázunk egy jót. Ne várj meg minket. Szerintem későn jövünk.
Mindketten puszit nyomtak az arcomra köszönésképpen, majd elmentek.
Felmentem a szobámba a telefonomért, majd újra a nappaliba. Arra gondoltam, hogy nézek valamit a TV-ben. Csak kapcsolgattam és kapcsolgattam, de nem volt benne semmi érdekes. Egyszer csak csengetnek.
-Vajon ki lehet az? Hiszen anyáék elmentek, tuti nem ők azok. Odamentem az ajtóhoz, kinyitottam és hatalmas meglepetés fogadott, ami bearanyozta az egész napom. A küszöbön Justin állt egy DVD-vel és egy pezsgővel a kezében.
-Szia szépség!
Nem bírtam tűrtőztetni magam, a nyakába ugrottam.
-Ez aztán a fogadtatás. -mondta a kacér mosollyal mellékelve.
-Hát te hogy kerülsz ide? Nem úgy volt, hogy a stúdióban kell lenned?
-De, úgy volt. Viszont mondtam Scooternek, hogy ma mégse jó, mert egy csodálatos lány társaságában szeretném tölteni a napom többi részét.
Mit ne mondjak, olvadoztam. Amiket mondott..az a mosoly. Elvarázsolt.
-Na mi van, be se mehetek? -kérdezte.
-De, gyere csak.
Megfogtam a kezét és beráncigáltam a házba.
-Hoztam egy filmet és egy pezsgőt. Remélem mindkettőt szereted.
-Mi a film címe? -kérdeztem.
-Szerelmünk lapjai.
-Úristen Justin, az a kedvenc filmem. Hát te tudsz valamit. -mosolyogtam rá.
Levettem két pezsgőspoharat a polcról, Justin betette a CD-t a lejátszóba, majd kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén
-Várj Justin. Húzzuk ki a kanapét és akkor el is tudunk feküdni rajta kényelmesen.
Justin kinyitotta, majd ráfeküdt egyből. Én lefeküdtem mellé, megtartva a tisztes távolságot. Elkezdődött a film, majd egyszer csak megszólal Justin.
-Gyere ide szépség!
Feljebb tette a karját, ami célzás volt arra, hogy bújjak oda.
-Na, ne tétovázz már. Gyere! -ismét jött az a kacér mosoly.
Én pedig nem haboztam. Odafeküdtem . A fejem a melkasára döntöttem. A karjával átölelt. Valahogy nem tudtam koncentrálni a filmre, de szerintem ez ilyen körülmények között érthető. Már vagy 1 órája néztük a filmet. Egyszer csak érzem, hogy Justin a simogatja a vállam gyengéden. Nagyon jó érzés volt és iszonyatosan jól esett. Justin sokkal jobb mint Bruce. Eltelt pár perc és csengettek a bejárati ajtón. Megállíttottuk a filmet.
- Vársz valakit? -kérdezte Justin felhúzott szemöldökkel.
- Nem. Senkit. Kinyitod?
- Persze szépség. -mosolygott, majd felállt és odasétált az ajtóhoz.
El kell mondjam nektek, hogy hátulról is olyan tökéletes, mint előröl. Rátette a kezét a kilincsre, majd egy laza mozdulattal kinyitotta. De lefagyott a mosoly az arcáról, mikor meglátta, hogy ki jött hozzám.
- Taylor? -kérdezte értetlen fejjel.
- Justin? Te meg mit keresel itt Selenánál? -háborodott fel Taylor.
- Inkább te mit keresel itt Tay? -kérdeztem, ezzel megcsavarva a szituációt.
- Csak gondoltam eljövök hozzád, tartunk egy csajos délutánt, dumálunk meg ilyenek. -mondta.
- Mint látod, már van társaságom és dolgom is. -mondtam elég flegma arckifejezéssel.
- Igen. Van programja és dumálótársa is. -mondta Justin Taylornak gúnyosan, de mindeközben megerősítve az állításom.
- Ez? Ez a rohadék? Hagyjuk már Selena. Ne legyél hülye.
- Milyen rohadék? Állj le de most azonnal. Kettőtök között ha van is rohadék, az te vagy. Hazudtál nekem és ezt nem fogom megbocsájtani. Miattad nem kedveltem először Justint, mert engem kellett traktálni a hülye kis kamu történeteiddel.
- Hogy mi? Miről maradtam le? -kérdezte Justin értetlenkedve.
-Semmiről. -vágta rá Tay, hogy a témát minnél előbb kivégezzük.
-Szerintem most menj el. -mondtam Taylornak.
-Várjunk csak! Már gratulálhatok az álompárnak? Együtt is vagytok.
-Nem, nem vagyunk együtt.
-De mégis vele vagy ahelyett, hogy velem lennél.
-Na ennek a miértjén gondolkozz el.
Justin csak ott állt értetlenkedve, de látszott rajta, hogy örül annak, hogy kiállok mellette.
-Na most már tényleg menj el! -mondtam kemény kiállással.
Justin rámmosolygott.
-Ez az utolsó dolog, amit mondani akarsz? -kérdezte Taylor azt várva, hogy a nyakába ugrok és egyből minden újra a régi lesz.
-Igen. -mondtam határozottan.
-Akkor engem felejts el.
-Szia. -mondta neki Justin.
Hátranézett ideges tekintettel, én odasétáltam az ajtóhoz és becsaptam.
Csak álltam egy helyben percekig csendben, és gondolkodtam.
-Olyan cuki vagy, mikor morcos vagy. -szakította félbe a csendet Justin.


Ennyi lenne a mai rész. Nemsokára hozom a következőt. :) (min. 5. komi)

puszi Rebi